A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA

T/5116.
számú
törvényjavaslat

az igazságügyi szakértõi tevékenységrõl, valamint a kapcsolódó jogszabályok módosításáról

(1) Az igazságügyi szakértõ feladata, hogy a bíróság, az ügyészség, a rendõrség, illetve a jogszabályban meghatározott más hatóság (továbbiakban együtt: hatóság) kirendelése, továbbá megbízás alapján, a tudomány és a mûszaki fejlõdés eredményeinek felhasználásával készített szakvéleménnyel segítse a tényállás megállapítását, a szakkérdés eldöntését.

(2) Az igazságügyi szakértõ tevékenységét e törvény és más jogszabályok rendelkezései, valamint a tevékenységére irányadó szakmai szabályok megtartásával, legjobb tudása szerint köteles végezni.

(1) Igazságügyi szakértõi tevékenységet igazságügyi szakértõ és - kivételesen - eseti szakértõ végezhet.

(2) Igazságügyi szakértõi tevékenység önálló tevékenységként, egyéni vállalkozóként (a továbbiakban együtt: önálló igazságügyi szakértõ), gazdasági társaság tagjaként vagy alkalmazottjaként, illetve e célra létesített igazságügyi szakértõi intézmény (a továbbiakban: szakértõi intézmény) vagy külön jogszabály felhatalmazása alapján állami szerv (a továbbiakban: állami szerv) alkalmazottjaként végezhetõ.

(3) Az igazságügyi orvostani intézetekben mûködõ szakértõre - törvény eltérõ rendelkezése hiányában - e törvény igazságügyi szakértõkre vonatkozó szabályait kell alkalmazni. Az igazságügyi szakértõvé válás szabályaitól, a névjegyzékre, és szakértõi díj megállapítására vonatkozó szabályoktól eltérni nem lehet.

(4) Igazságügyi szakértõ hiányában, a szakértõi feladat ellátására megfelelõ szakértelemmel rendelkezõ más természetes személy vagy szervezet (eseti szakértõ) is igénybe vehetõ. Az eseti szakértõ jogaira és kötelezettségeire e törvény rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni.

(5) Az igazságügy-miniszter rendeletben - az érintett miniszterek egyetértésével - meghatározza azokat a szakkérdéseket, amelyekre nézve jogszabályban rögzített feladatkörében eljárva kizárólag meghatározott hatóság adhat szakvéleményt.

(6) A (5) bekezdésben meghatározott hatóság nevében eljáró szakértõ kijelölésére és eljárására a 12.§-nak, a 14.§-nak, a 17.§-nak, a 18.§ (1)-(2) bekezdéseinek, a 29.§ (1) bekezdésének és a 30.§-nak rendelkezéseit megfelelõen alkalmazni kell.

(7) Az igazságügy-miniszter rendeletben - az érintett miniszterek egyetértésével - meghatározza azokat az állami szerveket, amelyek a rendeletben meghatározott szakterületeken szakvéleményt adhatnak. Az állami szerv csak olyan szakterületen adhat szakvéleményt, amelyre bejegyzett igazságügyi szakértõt alkalmaz.

(8) Állami szerv kirendelése esetén a 29.§ (1) bekezdésének és a 30.§-nak rendelkezéseit megfelelõen alkalmazni kell.

(1) Azt a természetes személyt, aki a (3) bekezdésben meghatározott feltételeknek megfelel, kérelmére az igazságügy-miniszter hat évre veszi fel az igazságügyi szakértõi névjegyzékbe (a továbbiakban: névjegyzék). A névjegyzéket az Igazságügyi Minisztérium vezeti.

(2) Az igazságügy-miniszter névjegyzékkel kapcsolatos eljárásaira - e törvényben foglalt kivételekkel - az államigazgatási eljárásról szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

(3) Igazságügyi szakértõ az lehet, aki

a) büntetlen elõéletû, és nem áll foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés hatálya alatt,

b) szakterületének megfelelõ képesítéssel és a képesítés megszerzésétõl számított, legalább ötéves szakirányú szakmai gyakorlattal rendelkezik, továbbá megfelel az igazságügy-miniszter - a szakterület szerint illetékes miniszter egyetértésével hozott - rendeletében az egyes szakterületekre meghatározott feltételeknek,

c) a szakterületén mûködõ szakmai kamara tagja, ha a tevékenység folytatásához a kötelezõ kamarai tagságot jogszabály elõírja,

d) kötelezettséget vállal arra, hogy a hatósági kirendelésnek - a jogszabályban meghatározott eseteket kivéve - eleget tesz, és

e) a névjegyzékbe való felvétele esetén az igazságügyi szakértõi kamarába (a továbbiakban: szakértõi kamara) belép.

(4) Az igazságügyi szakértõi tevékenység folytatásának a (3) bekezdés b) pontjában hivatkozott feltételeit, így különösen az igazságügyi szakértõk szakterületének besorolását, és a szakterületekhez kapcsolódó további képesítési és egyéb szakmai feltételeket az igazságügy-miniszter - a szakterület szerint illetékes miniszterrel egyetértésben - rendeletben határozza meg.

(5) Az igazságügy-miniszter a szakterület szerint illetékes miniszterekkel egyetértésben hozott rendeletében az igazságügyi szakértõi tevékenység folytatásához kötelezõ szakmai gyakorlatot egyes szakterületeken a (3) bekezdés b) pontjában meghatározottnál rövidebb idõtartamban is megállapíthatja, ha az ott meghatározott képesítés megszerzése már feltételezi az igazságügyi szakértõi gyakorlatot.

(6) A szakmai felügyeletet gyakorló minisztérium (országos hatáskörû szerv) igazolja az igazságügyi szakértõi tevékenység folytatásához szükséges szakmai gyakorlat szakirányú jellegét.

(1) A névjegyzékbe történõ felvétel iránti kérelmet a kérelmezõ lakóhelye szerint illetékes területi igazságügyi szakértõi kamarához (továbbiakban: területi kamara) kell benyújtani. A kérelemhez csatolni kell az igazságügyi szakértõi kamaráról szóló törvényben meghatározott iratokat.

(2) A területi kamara a kérelmezõ által benyújtott iratokat megvizsgálja és 30 napon belül felterjeszti az igazságügy-miniszterhez, kivéve, ha a hiányok pótlása szükséges.

(3) Ha a kérelem nem felel meg a törvény elõírásainak, illetve a kérelmezõ az igazságügyi szakértõi kamaráról szóló törvényben meghatározott iratokat nem, hiányosan, vagy nem a törvény elõírásainak megfelelõen csatolta, a területi kamara 15 napos határidõ kitûzésével a kérelmezõt a hiányok pótlására hívja fel. Ebben az esetben a (2) bekezdésben megjelölt határidõ a hiányok pótlására elõírt idõvel meghosszabbodik.

(4) A területi kamara a hiányok pótlására megállapított határidõ leteltével az iratokat a (2) bekezdésben foglaltak szerint felterjeszti az igazságügy-miniszterhez, akkor is, ha a kérelmezõ a hiányokat nem pótolta, vagy a kérelmet ismét hiányosan adta be.

(1) A névjegyzékbe való felvételrõl, a felvételi kérelem elutasításáról, a változások átvezetésérõl és a névjegyzékbõl való törlésrõl az igazságügy-miniszter határozatot hoz.

(2) Az (1) bekezdés alapján hozott határozat ellen fellebbezésnek nincs helye, azonban a kérelmezõ, illetve az igazságügyi szakértõ a határozat felülvizsgálatát a kézhezvételtõl számított 30 napon belül kérheti a bíróságtól. A bíróság a kérelemrõl nemperes eljárásban határoz. Ha e törvénybõl vagy az eljárás nemperes jellegébõl más nem következik, a bíróság eljárásában a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni.

(3) A (2) bekezdés szerinti kérelem elbírálása a Fõvárosi Bíróság hatáskörébe tartozik. A bíróság az ügyben a kérelem benyújtásától számított 60 napon belül végzéssel határoz. A bíróság a jogszabálysértõ határozatot hatályon kívül helyezi, és szükség esetén új eljárás lefolytatását rendeli el.

(1) A felvételi kérelemnek helyt adó határozat tartalmazza annak a szakterületnek a megnevezését, amelyen a jogosult igazságügyi szakértõi tevékenységet végezhet. Az igazságügy-miniszter a szakértõt igazságügyi szakértõi igazolvánnyal látja el, amelyben megjelöli az igazságügyi szakértõ szakterületét.

(2) Az igazságügy-miniszter a felvételi kérelmet elutasítja, ha az iratokból megállapítható, hogy a kérelmezõ a jogszabályban meghatározott feltételek hiánya miatt a névjegyzékbe nem vehetõ fel.

(1) Az igazságügyi szakértõ e törvény 1. számú mellékletében meghatározott adatait és a tevékenységével kapcsolatos egyes tényeket a névjegyzék tartalmazza.

(2) Az e törvény 1. számú mellékletének ma) és mc) pontja szerint nyilvántartott igazságügyi szakértõnek az a), f)-h), ka) és q)-r) pontjaiban foglalt adatai nyilvánosak, azokat az Igazságügyi Minisztérium a világhálón is közzéteszi.

(3) A névjegyzék (2) bekezdésben fel nem sorolt adatai nem nyilvánosak, azokról csak törvényben foglalt esetben, az arra jogosult részére adható tájékoztatás.

(4) Az 1. számú melléklet mc) és md) pontjában foglalt adatokat a szakértõi kamara, az a)-i), l), n), q) és r) pontjában foglalt adatokat az igazságügyi szakértõ, az s) és t) pontban foglalt adatokat az ügyben eljáró hatóság köteles bejelenteni az Igazságügyi Minisztériumhoz.

(5) Az Igazságügyi Minisztérium az e törvény 1. számú mellékletének mf) pontja szerint nyilvántartott igazságügyi szakértõ adatait és a rá vonatkozó tényeket a névjegyzékbõl történõ törlés idõpontjától számított tíz évig tárolja, feldolgozza, és indokolt esetben meghatározott, arra jogosult harmadik személy részére továbbítja. Ezt követõen az Igazságügyi Minisztérium gondoskodik az adatok törlésérõl.

(1) Az igazságügyi szakértõ az igazságügyi szakértõi igazolvány átvétele elõtt igazolja szakértõi kamarai tagságát, és az Igazságügyi Minisztériumban esküt tesz.

(2) Az igazságügyi szakértõi eskü szövege: "Én ..................................... esküszöm, hogy az Alkotmányt és a jogszabályokat megtartom; az állam- és szolgálati titkot, valamint a tevékenységem során tudomásomra jutott tényeket és adatokat megõrzöm; igazságügyi szakértõi tevékenységem során részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen, kizárólag a jogszabályoknak megfelelõen járok el."

(1) Az igazságügyi szakértõ és a szakértõi kamara 8 napon belül köteles bejelenteni az Igazságügyi Minisztériumnak a névjegyzékben nyilvántartott adatokban bekövetkezett változást.

(2) Az igazságügyi szakértõ a kötelezõ jogi képzésen való részvételt a névjegyzékbe történõ bejegyzéstõl számított egy éven belül köteles az Igazságügyi Minisztériumnak igazolni.

A névjegyzékbe való bejegyzés meghosszabbítása vagy a szakterület kiterjesztése iránti kérelem elõterjesztésére és elbírálására a felvétel iránti kérelemre vonatkozó szabályokat kell megfelelõen alkalmazni, azzal, hogy a névjegyzékbe való bejegyzés meghosszabbítása iránti kérelem elõterjesztésekor a kérelmezõ köteles bejelenteni, hogy az e törvényben, illetve más jogszabályban elõírt képzésen, továbbképzésen való részvételi kötelezettségének eleget tett.

(1) Az igazságügyi szakértõt törölni kell a névjegyzékbõl, ha

a) azt kéri,

b) a névjegyzékbe való bejegyzés feltételei már a felvételkor sem álltak fenn, vagy utóbb megszûntek,

c) a szakértõi esküt a névjegyzékbe vételrõl szóló határozat kézhezvételétõl számított 30 napon belül nem teszi le,

d) a névjegyzékben szereplõ adatok változását ismételten, felhívás ellenére nem jelenti be,

e) a névjegyzékbe való bejegyzéstõl, illetve a legutóbbi meghosszabbítástól számított hat év elteltével a bejegyzés meghosszabbítását nem kéri, illetve a meghosszabbítás feltételeinek fennálltát nem igazolja,

f) feladatának ellátására alkalmatlanná vált,

g) a hatósági kirendelésnek - a 3.§ (3) bekezdés alapján vállalt kötelezettség ellenére - ismételten nem tesz eleget, vagy a túlterheltségre vonatkozó bejelentést indokolatlanul hosszú ideig fenntartja,

h) a jogszabályban elõírt kötelezõ képzésben vagy továbbképzésben nem vett részt,

i) szakértõi kamarai tagsága

ia) kizárás útján, vagy késedelem miatt,

ib) a kamarai tagdíj fizetésének elmulasztása miatt,

ic) egyéb okból,

megszûnt,

j) meghalt.

(2) Ha a névjegyzékbõl történõ törlésre az (1) bekezdés f)-h) vagy az ia) pontok alapján került sor, az igazságügyi szakértõ a határozat jogerõre emelkedésétõl számított 5 éven belül, ha a törlésre az (1) bekezdés c) és ib) pontok alapján kerül sor a határozat jogerõre emelkedésétõl számított 1 éven belül a névjegyzékbe nem vehetõ fel.

(3) Ha az igazságügyi szakértõ az eskü letételében akadályozva van, a c) pontban megjelölt határidõt az akadály megszûnésétõl kell számítani. Ha a szakértõ a névjegyzékbe vételtõl számított három hónap elteltével az esküt nem tette le, a névjegyzékbõl törölni kell.

(4) Az (1) bekezdés f) és g) pontjában foglalt törlési ok fennállásáról az igazságügy-miniszter az igazságügyi szakértõ tevékenységének vizsgálata után határozatot hoz.

(5) Az (1) bekezdés c)-e), valamint h) pontjaiban meghatározott esetben - az államigazgatási eljárásról szóló törvény rendelkezései szerint - az igazságügyi szakértõ igazolási kérelmet terjeszthet elõ.

(6) Az igazságügy-miniszter a névjegyzékbõl való törlésrõl az igazságügyi szakértõt, valamint munkaviszony (közszolgálati, közalkalmazotti vagy más szolgálati viszony) keretében igazságügyi szakértõi tevékenységet végzõ személy esetében a munkáltatóját is írásban értesíti.

(8) Ha az igazságügyi szakértõt a névjegyzékbõl törlik, a határozat kézhezvételétõl számított nyolc napon belül köteles igazolványát az Igazságügyi Minisztériumnak, a folyamatban levõ ügyek iratait pedig a kirendelõ hatóságnak, illetve a megbízónak átadni.

(9) Az igazságügyi szakértõ akkor is köteles a határozat kézhezvételétõl számított nyolc napon belül a folyamatban levõ ügyek iratait a kirendelõ hatóságnak, illetve a megbízónak átadni, ha a szakértõi kamarai tagságát felfüggesztették.

(1) Az igazságügyi szakértõt a tevékenysége során tudomására jutott tényekre és adatokra nézve titoktartási kötelezettség terheli. Az ügyre vonatkozó tényekrõl és adatokról csak az ügyben eljáró hatóságokat, továbbá törvényben meghatározott szervet (személyt) tájékoztathatja.

(2) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az (1) bekezdésben foglaltak nem zárják ki a szakértõi vizsgálat során feltárt tényeknek és adatoknak tudományos vagy oktatási célra - az érintettek személyes adatai védelméhez fûzõdõ jogának és személyiségi jogainak sérelme nélkül - történõ felhasználását.

(1) Az igazságügyi szakértõ köteles eljárni a hatóság kirendelése alapján, kivéve, ha a hatóság a szakértõt túlterheltségére vonatkozó, a névjegyzékben szereplõ bejegyzés ellenére rendelte ki, vagy ha vele szemben kizárási ok áll fenn.

(2) Az igazságügyi szakértõ megbízás alapján természetes és jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli gazdálkodó szervezet számára is adhat szakvéleményt, ha ez a kirendelõ hatóságoktól származó feladatainak ellátását nem akadályozza és azzal nem összeférhetetlen.

A munkáltató a munkaviszonyban (közszolgálati, közalkalmazotti vagy szolgálati jogviszonyban) álló igazságügyi szakértõt a hatóság idézése alapján az eljárási cselekményeknél való megjelenéshez, a tárgyaláson való részvételhez, illetõleg a szemle (vizsgálat) elvégzéséhez szükséges idõre köteles a munkája alól mentesíteni.

Az igazságügyi szakértõ a tevékenységérõl nyilvántartást vezet. Az igazságügyi szakértõ által vezetett nyilvántartás részletes szabályait az igazságügy-miniszter rendeletben állapítja meg.

Az igazságügyi szakértõ köteles haladéktalanul közölni - szakértõi intézmény vagy állami szerv kirendelése esetén, annak vezetõje útján - a kirendelõ hatósággal, ha

a) a személyére nézve kizáró ok áll fenn,

b) a feltett kérdések megválaszolása - egészben vagy részben - nem tartozik a szakismereteinek körébe,

c) a szakértõi tevékenységének ellátásában fontos ok akadályozza, így különösen, ha tevékenysége ellátásának vagy a részvizsgálatok elvégzésének feltételei nincsenek meg,

d) túlterheltsége folytán a kirendelésnek nem tud eleget tenni, feltéve, hogy a túlterheltségét az Igazságügyi Minisztériumnak elõzetesen bejelentette,

e) a vizsgálat elvégzéséhez szaktanácsadó igénybevétele szükséges.

(1) Az igazságügyi szakértõ a kirendelõ hatóságtól, valamint a felektõl a szakvélemény elkészítéséhez szükséges további adatok, felvilágosítás közlését, iratok, vizsgálati tárgyak rendelkezésre bocsátását kérheti.

(2) Az igazságügyi szakértõ köteles haladéktalanul értesíteni a kirendelõ hatóságot, ha - álláspontja szerint - annak hatáskörébe tartozó intézkedés vagy eljárási cselekmény szükséges.

(1) Az igazságügyi szakértõ a szakvéleményt - a kirendelõ hatóság intézkedésének megfelelõen - írásban vagy szóban terjeszti elõ.

(2) A szakvéleményadásnak részét képezi a kirendelõ hatóság - és a kirendelõ hatóság útján a felek - által feltett kérdések megválaszolása, továbbá a feltett kérdésekkel összefüggõ más szükséges megállapítások közlése.

(3) Az igazságügyi szakértõ az írásbeli szakvéleményt bélyegzõjével látja el. A bélyegzõ feltünteti a szakértõ nevét és az igazságügyi szakértõi igazolványában meghatározott szakterületét. A bélyegzõn az állami címer nem használható.

(4) Az igazságügyi szakértõ kirendelésére, az igazságügyi szakértõi vizsgálatra és a szakvéleményre vonatkozó részletes szabályokat az igazságügy-miniszter rendeletben állapítja meg.

(1) A díjszabás legmagasabb összegét és az egyes vizsgálatok elvégzéséért felszámítható legmagasabb összeget a Magyar Igazságügyi Szakértõi Kamara ajánlása alapján az igazságügy-miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben - a költségvetési törvényben meghatározott mértéknek megfelelõen - évente rendeletben határozza meg.

(2) Ha az igazságügyi szakértõ - az intézményi szakértõ kivételével, - az igazságügyi szakértõi tevékenységet végzõ gazdasági társaság, a szakértõi intézmény, vagy az állami szerv díjszabása eltér az (1) bekezdés alapján, a jogszabályban meghatározott összegtõl, köteles díjszabását az Igazságügyi Minisztériumnak egy évre elõre bejelenteni. A bejelentett díjszabást az Igazságügyi Minisztérium a névjegyzékben közzéteszi.

(3) Az eseti szakértõ és a 2.§ (5) bekezdésben megjelölt hatóság szakértõi díját a (1) bekezdésben foglaltak szerint kell meghatározni.

(4) A kirendelõ hatóság - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik - a megállapított szakértõi díjat az eljáró igazságügyi szakértõ, gazdasági társaság, a szakértõi intézmény, állami szerv, illetve a 2.§ (5) bekezdésben megjelölt hatóság által benyújtott számla alapján 8 napon belül köteles kifizetni. A számla kiállítására nem köteles igazságügyi szakértõ részére a szakértõi díjat - 8 napon belül - átvételi elismervény ellenében kell kifizetni.

(1) Az igazságügyi szakértõk részére a szükséges jogi ismeretek oktatásáról az igazságügy-miniszter gondoskodik; a jogi oktatáson való részvétel kötelezõ.

(2) Az igazságügyi szakértõk szakmai továbbképzésével és kötelezõ oktatásával összefüggõ szervezési és nyilvántartási feladatok elvégzésérõl a szakértõi kamara gondoskodik.

(3) A szakterület szerint illetékes miniszter (országos hatáskörû szerv vezetõje) az igazságügyi szakértõk részére szakmai továbbképzést szervezhet.

(1) A szakértõi mûködés felett a szakterület szerint illetékes minisztert (országos hatáskörû szerv vezetõjét) - e törvény szerinti - szakmai felügyeleti jog illeti meg. A szakértõi mûködés felett törvényességi felügyeletet az igazságügy-miniszter gyakorolja. A törvényességi felügyelet nem terjed ki olyan ügyekre, ahol bírósági vagy más hatósági eljárásnak van helye.

(2) Az igazságügyi szakértõ tevékenységét az igazságügy-miniszter a szakértõi kamara bevonásával bármikor megvizsgálhatja, a névjegyzékbe való bejegyzés meghosszabbítása elõtt pedig megvizsgálja. A vizsgálat megkezdésérõl a szakértõt értesíteni kell. A vizsgálatot a kirendelõ hatóság is kezdeményezheti.

(3) A vizsgálat során az igazságügyi szakértõt személyesen meg kell hallgatni.

(4) Jogerõsen el nem bírált ügyben készített szakértõi vélemény nem vonható a vizsgálat körébe.

(5) Az igazságügy-miniszter a szakértõt törli a névjegyzékbõl, ha a vizsgálat eredményeként azt állapítja meg, hogy az igazságügyi szakértõ a tevékenysége ellátására nem alkalmas, a hatósági kirendelésnek - a 3.§ (3) bekezdés alapján vállalt kötelezettség ellenére - ismételten nem tett eleget, vagy a túlterheltségre vonatkozó bejelentést indokolatlanul hosszú ideig fenntartotta.

(6) A vizsgálat részletes szabályait az igazságügy-miniszter rendeletben állapítja meg.

(1) A névjegyzék tartalmazza az igazságügyi szakértõi tevékenységet végzõ gazdasági társaságok (továbbiakban: társaság) adatait is.

(2) Az igazságügy-miniszter - kérelemre - azt a cégnyilvántartásba bejegyzett gazdasági társaságot veszi fel a névjegyzékbe, amelynek

a) fõtevékenysége az igazságügyi szakértõi tevékenység,

b) van igazságügyi szakértõi tevékenység folytatására feljogosított tagja, részvényese (a továbbiakban együtt: tagja) és ennek a tagnak szakértõi kamarai tagsági viszonya nem szünetel, illetve nincs felfüggesztve,

c) igazságügyi szakértõ tagjai rendelkeznek a szavazati jog többségével,

d) vezetõ tisztségviselõi között többségben vannak az igazságügyi szakértõk.

(3) Igazságügyi szakértõi tevékenységet a társaság csak azon tagja vagy alkalmazottja végezhet, aki a névjegyzékben az adott szakterületre bejegyzett szakértõként szerepel.

(4) A társaság igazságügyi szakértõi tevékenységre feljogosított tagját vagy alkalmazottját e tevékenysége körében a társaság tagja, illetve vezetõ tisztségviselõje nem utasíthatja.

(1) A névjegyzékbe való felvétel iránti kérelmet az igazságügy-miniszterhez kell benyújtani.

(2) A társaság igazságügyi szakértõi tevékenység folytatására a névjegyzékbe történõ bejegyzéssel válik jogosulttá.

(1) A névjegyzékbe való felvételrõl, a felvételi kérelem elutasításáról, a változások átvezetésérõl és a névjegyzékbõl való törlésrõl az igazságügy-miniszter határozatot hoz.

(2) Az (1) bekezdés szerinti határozatra az 5. § rendelkezéseit megfelelõen alkalmazni kell.

(1) A névjegyzék tartalmazza a társaság

a) nevét,

b) székhelyét,

c) cégjegyzékszámát,

d) tevékenységi körét,

e) a vezetõ tisztségviselõinek nevét, lakóhelyét,

f) a 22.§ (3) bekezdésben meghatározott tagjaira és alkalmazottaira vonatkozó adatokat, továbbá a tagok szavazati jogának arányát,

g) éves díjszabását, ha az eltér a 19.§ (1) bekezdése alapján, a jogszabályban meghatározott összegtõl.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott adatokat a társaság vezetõ tisztségviselõje köteles - 8 napon belül - az Igazságügyi Minisztériumnak bejelenteni.

A társaságot a névjegyzékbõl törölni kell, ha:

a) azt kéri,

b) a cégbíróság a cégnyilvántartásból törli,

c) fõtevékenysége nem az igazságügyi szakértõi tevékenység,

d) nincs névjegyzékben szereplõ tagja,

e) a szavazati jog többségével nem az igazságügyi szakértõ tagok rendelkeznek,

f) a vezetõ tisztségviselõk között az igazságügyi szakértõk nincsenek többségben,

g) a 25.§ (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségének ismételten, felhívás ellenére nem tesz eleget.

(1) Igazságügyi szakértõi intézményt az igazságügy-miniszter - a szakterület szerint illetékes miniszterrel (országos hatáskörû szerv vezetõjével) egyetértésben - alapíthat, és szüntethet meg.

(2) A szakértõi intézmény költségvetési szerv.

(3) A szakértõi intézmény alaptevékenységének minõsül

a) olyan ügyben történõ hatósági kirendelés teljesítése, amelyben jogszabály lehetõvé teszi a bizonyítási eljárás hivatalból való lefolytatását, továbbá

b) az igazságügy-miniszter rendeletében meghatározott ügyekben való kirendelések alapján történõ eljárás.

(4) A szakértõi intézmény az alaptevékenysége körébe tartozó kirendelésnek más tevékenységét megelõzõen köteles eleget tenni.

(5) A szakértõi intézmény a (3) bekezdésben foglaltakon túlmenõen csak olyan kirendelést, illetve megbízást fogadhat el, amely alaptevékenységébõl fakadó kötelezettségeinek teljesítését nem veszélyezteti.

(6) A szakértõi intézmény szakértõi tevékenységén kívül vállalkozási tevékenységet nem folytathat.

(1) A Bûnügyi Szakértõi és Kutató Intézetre a szakértõi intézményre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályokat külön törvény állapítja meg.

(2) A Bûnügyi Szakértõi és Kutató Intézetben alkalmazott igazságügyi szakértõk javadalmazására a szakértõi intézményben alkalmazott igazságügyi szakértõk javadalmazására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

(1) A szakértõi intézmény alkalmazásában álló igazságügyi szakértõ a szakvéleményt az intézmény nevében adja és az intézmény bélyegzõjét használja. A szakvéleményben fel kell tüntetni a szakvéleményt készítõ igazságügyi szakértõ nevét és szakterületét.

(2) A szakértõi intézménynek csak a névjegyzékbe felvett alkalmazottja végezhet igazságügyi szakértõi tevékenységet.

(1) Az ügyben eljáró szakértõt a szakértõi intézmény vezetõje az intézményben mûködõ igazságügyi szakértõk közül jelöli ki.

(2) Nem jelölhetõ ki a szakértõi intézménynek az az igazságügyi szakértõje, akinél a jogszabályban meghatározott kizárási ok áll fenn. Ha a kizárási ok az intézmény vezetõjére áll fenn, az intézményben mûködõ egyetlen igazságügyi szakértõ sem adhat szakvéleményt.

(3) Ha az igazságügyi szakértõ a kizárási okot maga jelentette be vagy a kizáráshoz maga is hozzájárult, a szakértõi intézmény vezetõje más szakértõ kijelölésérõl a saját hatáskörében gondoskodik, és errõl a kirendelõ hatóságot haladéktalanul értesíti.

(4) Ha a kirendelõ hatóság állapít meg az igazságügyi szakértõre nézve kizárási okot, a szakértõi intézmény vezetõje más szakértõt jelöl ki.

(1) Az igazságügyi szakértõ és a szakértõi intézmény technikai jellegû tevékenység elvégzésére segédszemélyzetet, a szakvélemény elõkészítésére szakértõjelölt közremûködését veheti igénybe. Errõl a szakvéleményben a kirendelõ hatóságot tájékoztatnia kell.

(2) A szakértõjelölt az igazságügyi szakértõi tevékenység folytatásához szükséges elméleti és gyakorlati ismeretek megszerzése érdekében - az igazságügyi szakértõ szakmai felügyeletével - közremûködik a szakvélemény elõkészítésében.

(3) Szakértõjelölti tevékenységet az folytathat, akit a szakértõi kamara a szakértõjelöltek névjegyzékébe felvett.

(4) A szakértõi kamara azt veheti fel a szakértõjelöltek névjegyzékébe, aki

a) büntetlen elõéletû,

b) szakterületének megfelelõ képesítéssel rendelkezik.

(5) A szakértõjelölti névjegyzékbe történõ felvételnek nem feltétele a szakterületnek megfelelõ szakvizsga megléte.

(1) Ez a törvény 2003. január 1-én lép hatályba.

(2) Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy rendelettel megállapítsa

a) az igazságügyi szakértõi mûködésre,

b) az igazságügyi szakértõk képzésére és továbbképzésére,

c) az igazságügyi szakértõi igazolványra,

d) a névjegyzékre és a névjegyzékben szereplõ adatok és tények nyilvántartása eljárási rendjére

vonatkozó részletes szabályokat.

(3) Felhatalmazást kap a szakmai felügyeletet gyakorló miniszter, hogy az igazságügyi szakértõi tevékenység folytatásához szükséges szakmai gyakorlat szakirányú jellege igazolásának eljárási rendjét rendeletben szabályozza.

(1) Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy 2004. január 1-ig

a) felülvizsgálja névjegyzékben szereplõ igazságügyi szakértõk névjegyzékbe vétele feltételeinek fennállását,

b) az igazságügyi szakértõk szakterületét az igazságügy-miniszter erre vonatkozó rendeletének megfelelõen módosítsa.

(2) Az (1) bekezdés alapján végzett vizsgálat eredményérõl az igazságügyi-miniszter az igazságügyi szakértõt írásban értesíti. A szakértõ az abban foglaltakról az értesítés kézhezvételétõl számított 15 napon belül nyilatkozhat.

(3) Ha az (1) bekezdés a) pontja alapján végzett vizsgálat szerint az igazságügyi szakértõvé válás feltételei a hatályos jogszabályok szerint fennállnak, az igazságügyi szakértõt, úgy kell tekinteni, mint akit az igazságügy-miniszter a 3.§ rendelkezéseinek alkalmazásával 2003. január 1-jén vett fel a névjegyzékbe.

(4) Ha az (1) bekezdés a) pontja alapján végzett vizsgálat szerint az igazságügyi szakértõvé válás feltételei a hatályos jogszabályok szerint nem állnak fenn, az igazságügy-miniszter - az (5) bekezdés kivételével - az igazságügyi szakértõt a névjegyzékbõl törli.

(5) Ha az (1) bekezdés a) pontja alapján végzett vizsgálat szerint az igazságügyi szakértõ a 3.§ (3) bekezdés b) pontjában meghatározott feltételnek nem felel meg, a szakértõ e törvény hatályba lépésétõl számított két éven belül köteles igazolni, hogy az igazságügyi szakértõi tevékenység folytatásához szükséges képesítést megszerezte, illetve hogy az igazságügyi szakértõi tevékenység folytatásához szükséges végzettség megszerzése érdekében elengedhetetlen képzésben részt vesz.

(6) Az igazságügy-miniszter akkor is törli az igazságügyi szakértõt a névjegyzékbõl, ha az (5) bekezdésben meghatározott határidõn belül a képzésben való részvételét igazolta, azonban a végzettség megszerzéséhez szükséges idõ elteltével a végzettséget nem szerzi meg.

(7) Az (1) bekezdés b) pontja alapján hozott módosítást elrendelõ határozat, valamint az (5) és (6) bekezdés alapján hozott törlõ határozat ellen jogorvoslatnak van helye.

(1) E törvény hatályba lépésével egyidejûleg hatályát veszti

a) a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 182.§ (4) bekezdése, 183.§-a, 185.§ (1) bekezdésének c) pontja,

b) a polgári perrendtartás egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló 1957. évi VIII. törvény 25.§-a,

c) a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben és az ehhez kapcsolódó jogszabályokban a felülvizsgálati eljárás megteremtésérõl szóló 1992. évi LXVIII. törvény 11.§-a,

d) a Magyar Orvosi Kamaráról szóló 1994. évi XXVIII. törvény 2.§ (1) bekezdésének fg) pontja,

e) a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 1995. évi LX. törvény 8.§-a,

f) a tervezõ- és szakértõ mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvény 3.§ (2) bekezdésének c) pontja,

g) az igazságügyi szakértõi kamaráról szóló 1995. évi CXIV. törvény módosításáról szóló 1999. évi LV. törvény 3.§ (1) bekezdése és 19.§-a,

h) az Országos Ítélõtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás mûködését érintõ egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény 17.§-a, a 30.§ (2) bekezdése, és a 164.§ (4) bekezdésének a "valamint a szakértõi névjegyzék számítógépes nyilvántartásának szabályait, a nyilvántartás adatait" szövegrésze,

i) a polgári perrendtartás módosításáról szóló 1972. évi 26. tvr. 28.§-a,

j) az igazságügyi szakértõkrõl szóló 53/1993. (IV. 2.) Korm. rendelet, továbbá a módosításáról szóló 155/1995. (XII. 22.) Korm. rendelet és 89/1999. (VI. 16.) Korm. rendelet,

k) az igazságügyi szakértõi névjegyzék számítógépes nyilvántartásáról szóló 53/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet,

l) az igazságügyi szakértõk díjazásáról szóló 3/1986. (II. 21.) IM rendelet, valamint a módosításáról szóló 5/1988. (VI. 15.) IM rendelet, 2/1990. (I. 11.) IM rendelet, 2/1992. (I. 23.) IM rendelet, 10/1995. (III. 28.) IM rendelet, 13/1998. (VI. 10.) IM rendelet és 5/2000. (II. 29.) IM rendelet,

m) az igazságügyi szakértõkrõl szóló 2/1988. (V. 19.) IM rendelet, valamint a módosításáról szóló 7/1990. (IV. 17.) IM rendelet, 16/1990. (IX. 25.) IM rendelet, 1/1992. (I. 23.) IM rendelet és 3/1994. (II. 27.) IM rendelet,

n) az igazságügyi szakértõk igazolványáról szóló 10/1994. (VIII. 5.) IM rendelet,

o) az Állatorvostudományi Egyetem Igazságügyi Felülvéleményezõ Bizottsága, valamint az Igazságügyi Mezõgazdasági Szakértõi Bizottság mûködésérõl szóló 60/1994. (XI. 8.) FM rendelet,

p) az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága mûködésérõl szóló 13/1994. (IX. 13.) NM rendelet, valamint a módosításáról szóló 18/1999. (VI. 14.) EüM rendelet és 10/2000. (III. 29.) EüM rendelet,

q) az Igazságügyi Könyvszakértõi Bizottság mûködésérõl szóló 139/1965. (PK. 35.) PM-IM számú együttes utasítás,

r) az Igazságügyi Mûszaki Szakértõi Bizottság mûködésérõl szóló 202/1972. (MK. 20.) MM-IM számú együttes utasítás, valamint a módosításáról szóló 106/1980. (MK. 18.) MM utasítás.

(2) Azokban az ügyekben, ahol a hatóság szakértõként vélemény nyilvánítása végett, vagy az általa kirendelt igazságügyi szakértõ véleményének felülvizsgálata végett szakértõ testületet e törvény hatályba lépésének idõpontjában már kirendelt, a felülvéleményezésre vonatkozó jogszabályokat megfelelõen tovább kell alkalmazni.

(1) Az igazságügyi szakértõi kamaráról szóló 1995. évi CXIV. törvény (a továbbiakban: Iszktv.) 1.§ (2) bekezdésének k) és l) pontjai helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"k) tagjairól és a szakértõjelöltekrõl nyilvántartást vezet,

l) ha törvény kivételt nem tesz, ellenõrzi a szakértõi kamarai tevékenységet, ennek során bekérheti a szakértõ nyilvántartását."

(2) Az Iszktv. 2.§ (1) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:

"A szakértõ kérelmére, különösen indokolt esetben, a Magyar Igazságügyi Szakértõi Kamara engedélyezheti, hogy a szakértõ más területi kamaránál létesítsen tagsági viszonyt."

(3) Iszktv. 3.§-a (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Megszûnik a szakértõ kamarai tagsága, ha

a) ezt a szakértõ kéri,

b) a névjegyzékbõl törölték,

c) a kamarából kizárták,

d) a kamarai tagdíjat nem fizeti meg,

e) a szakértõi esküt nem tette le,

f) késedelem miatt (3/C.§ (1) bek. b) pont) másodszor lenne helye a kamarai tagsága felfüggesztésének,

g) meghalt."

(4) Az Iszktv. 3/B. § (1) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"A szünetelés idõtartama legfeljebb két év, amely indokolt esetben egy évvel meghosszabbítható. A szünetelés engedélyezésének szabályairól a Magyar Igazságügyi Szakértõi Kamara Alapszabálya rendelkezik."

(5) Az Iszktv. a következõ alcímmel és a 3/C. §-sal egészül ki:

(1) A szakértõ kamarai tagságát fel kell függeszteni, ha:

a) a szakértõ ellen közvádra üldözendõ bûncselekmény miatt indult eljárás,

b) a névjegyzékbe két éven belül a szakértõ késedelmére vonatkozóan öt bejegyzés történt.

(2) A szakértõ kamarai tagságának felfüggesztése az Igazságügyi Minisztérium indítványára történik.

(3) A felfüggesztés az (1) bekezdés a) pontja esetében az eljárás jogerõs befejezéséig, a b) pont esetében egy évig tart.

(4) A felfüggesztés kérdésében a területi elnökség határozatot hoz. A határozat ellen a szakértõ, képviselõje és az Igazságügyi Minisztérium, a határozat kézbesítésétõl számított 15 napon belül fellebbezést nyújthat be a Magyar Igazságügyi Szakértõi Kamara elnökségéhez. A fellebbezésnek a határozat végrehajtására halasztó hatálya nincs.

(5) Ha a Magyar Igazságügyi Szakértõi Kamara elnöksége a fellebbezést elutasította, a határozata ellen a szakértõ, képviselõje és az Igazságügyi Minisztérium a kézbesítéstõl számított 30 napon belül a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény közigazgatási perekre (Pp. XX. fejezet) irányadó szabályai szerint bírósághoz fordulhat.

(6) A szakértõ a felfüggesztés idõtartama alatt igazságügyi szakértõi tevékenységet nem végezhet, a kamarai tagságból eredõ jogai és kötelezettségei szünetelnek."

(6) Az Iszktv. 6. §-ának (1) bekezdése a következõ e) ponttal egészül ki:

"e) a felvételi bizottság."

(7) Az Iszktv. 7.§. (2) bekezdésének g) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

g) évenként javaslatot tesz a szakértõi díj legmagasabb összegére,"

(7) Az Iszktv. 9.§-ának d), valamint h) és i) pontjai helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"d) nyilvántartást vezet a területi kamara tagjairól és a szakértõjelöltekrõl,"

"h) határozatot hoz a szakértõ kamarai tagságának szünetelésérõl, vagy felfüggesztésérõl,

i) ellátja azokat a feladatokat, amelyeket jogszabály, vagy az alapszabály hatáskörébe utal."

(8) Az Iszktv. a következõ 9/B. §-sal egészül ki:

"(1) A területi elnökség a határozatát név-, szám-, vagy számítási hiba és más hasonló elírás esetén - a szükséghez képest az érintettek meghallgatása után - kijavíthatja vagy kicserélheti.

(2) A területi elnökség hivatalból vagy az érintettek kérelmére a határozatot kiegészítheti, ha az ügy érdeméhez tartozó kérdésben nem határozott. A kiegészítés a határozat egyéb rendelkezéseit nem érintheti.

(3) Ha a területi elnökség megállapítja, hogy határozata jogszabályt sért, a határozatot módosítja, vagy visszavonja, kivéve, ha a bíróság vagy a Magyar Igazságügyi Szakértõi Kamara már elbírálta, illetve az Igazságügyi Minisztérium törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva az ügyben intézkedett.

(4) A területi elnökség jogorvoslati kérelem esetén a határozatot akkor is módosíthatja, vagy visszavonhatja, ha a jogorvoslati kérelemben foglaltakkal egyetért, feltéve ha az ügyben nincs ellenérdekû fél.

(5) A határozat módosítására és visszavonására a területi elnökség csak egy ízben a határozat közlésétõl számított egy éven belül jogosult, a határozat módosítását, vagy visszavonását jogszabály kizárhatja, vagy külön feltételhez kötheti.

(6) A határozatot nem lehet kiegészíteni, módosítani, vagy visszavonni, ha ez jóhiszemûen szerzett és gyakorolt jogot sértene."

(9) Az Iszktv. a következõ alcímmel és 13/A.§-sal egészül ki:

"A felvételi bizottság

(1) A közgyûlés a tagjai közül megválasztja az öttagú felvételi bizottságot: négy tagot és az elnököt.

(2) A felvételi bizottság megvizsgálja az igazságügyi szakértõi névjegyzékbe történõ felvétel elõtt a kérelmezõ által benyújtott okiratokat. A területi kamara az iratokat felterjeszti az igazságügy-miniszterhez.

(3) Az igazságügyi szakértõi névjegyzékbe történõ felvétel és meghosszabbítás, illetve a szakterület kiterjesztése iránti kérelmet a területi kamarák felvételi bizottságához kell benyújtani A kérelemhez a törvény mellékletében szereplõ okiratokat kell csatolni.

(4) A felvételi bizottság eljárásának részletes szabályairól a Magyar Igazságügyi Szakértõi Kamara szabályzatot alkot. A felvételi bizottság évente egyszer beszámol a tevékenységérõl a küldöttgyûlésnek."

(10) Az Iszktv. 16. § (2) bekezdésének b) és e) pontja helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"b) ajánlást tesz az igazságügy-miniszternek a szakértõi díjak legmagasabb összegére,"

"e) meghatározza a kamarai hozzájárulás mértékét és a területi kamarák anyagi hozzájárulását,"

(11) Az Iszktv. 17. § (3) bekezdésének g) és h) pontja helyébe a következõ rendelkezések lépnek és a § a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:

"g) elbírálja a területi elnökségnek a kamarai tagság szünetelésérõl, vagy felfüggesztésérõl hozott határozata elleni fellebbezést,

h) ellátja azokat a feladatokat, amelyeket jogszabály, alapszabály, vagy a küldöttgyûlés hatáskörébe utal.

(4) Az elnökség határozataira a 9/B. § rendelkezéseit megfelelõen alkalmazni kell."

(12) Az Iszktv. 24.§-a a következõ (2) bekezdéssel egészül ki, és az eredeti (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre változik:

"(2) A választást jelölés elõzi meg, egy tisztségre több személy, egy személy több tisztségre is jelölhetõ. Akit több tisztségre választottak meg, egy kamarán belül kizárólag egy, általa kiválasztott tisztséget tölthet be."

(13) Az Iszktv. 26. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"Etikai vétséget követ el az a szakértõ,

a) aki az igazságügyi szakértõi tevékenység gyakorlásából eredõ, jogszabályban, vagy alapszabályban meghatározott kötelezettségét megszegi, vagy e tevékenység etikai szabályait megsérti.

b) akinek szakértõi tevékenységén kívüli vétkes magatartása a szakértõi kar tekintélyét csorbítja."

(14) Az Iszktv. 33.§-ának (1)-(2) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezések lépnek, a § a következõ (3)-(5) bekezdéssel egészül ki, és az eredeti (3) bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:

"(1) Etikai vétség alapos gyanúja esetén a területi elnökség, a területi kamara elnöke, illetve a Magyar Igazságügyi Szakértõi Kamara elnöksége, a Magyar Igazságügyi Szakértõi Kamara elnöke, illetve a panasz elõterjesztõje kezdeményezi az eljárás megindítását; az etikai bizottság elnöke kijelöli az eljáró etikai tanácsot.

(2) Az etikai tanács 15 napon belül határozattal dönt az eljárás megindításáról. Ha az etikai eljárás alapjául szolgáló ügyben bíróság vagy más hatóság jogerõs határozatot még nem hozott, az etikai tanács az eljárás megindításával egyidejûleg az etikai eljárást felfüggeszti.

(3) Az etikai tanács határozatáról az etikai tanács elnöke haladéktalanul tájékoztatja az eljárás alá vont szakértõt, az eljárás kezdeményezõjét, és az etikai bizottság elnökét és közli az etikai eljárás okát. Az etikai bizottság elnöke az eljárás megindulásáról értesíti az Igazságügyi Minisztériumot.

(4) Ha a kamara etikai tanácsa eljárást indított, az eljárás megindításával egyidejûleg a szakértõ kamarai tagságát felfüggesztheti, ha a felfüggesztés az etikai vétség súlyára tekintettel indokolt. A felfüggesztés legfeljebb az etikai eljárás jogerõs befejezéséig tarthat.

(5) Ha az etikai tanács az etikai eljárást nem indítja meg, az eljárás kezdeményezõje a Magyar Igazságügyi Szakértõi Kamara etikai bizottságához fellebbezhet. A Magyar Igazságügyi Szakértõi Kamara etikai bizottsága a fellebbezést elutasítja, vagy a határozatot hatályon kívül helyezi és a területi kamara etikai bizottságát az eljárás lefolytatására utasítja."

(15) Az Iszktv. 40.§-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Az etikai tanács határozataira a 9/B. § rendelkezéseit megfelelõen alkalmazni kell."

(16) Az Iszktv. 47.§ (1) bekezdése az elsõ mondatot követõen a következõ mondattal, a § pedig a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"Az etikai eljárás költsége az etikai tanács szükséges és igazolt készkiadásait fedezõ költségátalány és az eljárás résztvevõinek az utazással felmerült igazolt költségei."

"(3) A költségátalány összegét a Magyar Igazságügyi Szakértõi Kamara alapszabálya állapítja meg."

(17) Az Iszktv. az e törvény 2. számú melléklete szerinti melléklettel egészül ki.

(1) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 73/A.§-a a következõ (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a § eredeti szövege (1) bekezdésre változik:

"(2) A kötelezõ jogi képviselet ellenére jogi képviselõ nélkül járhat el a személyes költségmentesség, illetve pártfogó ügyvéd kirendelése iránti igényt elõterjesztõ fél."

(2) A Pp. 76.§ (1)-(2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések lépnek és az eredeti (2)-(4) bekezdések számozása (3)-(5) bekezdésre változik:

"(1) A bizonyítási eljárással járó költségeket (a tanú-, szakértõi és tolmácsdíjat, a helyszíni tárgyalás és szemle költségét stb.) a bizonyító fél (164.§) köteles elõlegezni. A bíróság azonban a bizonyító felet mentesítheti meghatározott bizonyítás költségének elõlegezése alól, ha ez a természetes személy fél jövedelmi és vagyoni viszonyaira, illetve a jogi személy fél vagyoni viszonyaira tekintettel indokolt. Ebben az esetben a költséget a fél helyett az állam elõlegezi.

(2) Az elõlegezés felõl a bíróság a költségek felmerülésekor határoz, ha azonban már elõre valószínûnek mutatkozik, hogy a felmerülõ költségek jelentõsebb összeget érnek el, vagy más körülmények ezt indokolttá teszik, a bíróság azt is elrendelheti, hogy a fél a költségek fedezésére elõreláthatóan szükséges összeget a bíróságnál elõzetesen tegye le. Szakértõ kirendelése esetében a bíróság a szakértõi díj fedezésére elõreláthatólag szükséges összeg letétbe helyezését köteles elrendelni."

(3) A Pp. 81.§-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Ha a per kártérítésre irányul, vagy egyéb olyan követelés iránt folyik, amelynek összegszerû megállapítása bírói mérlegeléstõl függ, a bíróság a részben pervesztes természetes személy felperest - jövedelmi és vagyoni viszonyaira tekintettel - mentesítheti a 76. § (1) bekezdés alapján az állam által elõlegezett költség viselése alól, ha a bíróság a követelt összegnél kevesebbet ítélt meg ugyan, de a követelt összeg nem tekinthetõ nyilvánvalóan túlzottnak. Ebben az esetben a költséget az állam viseli."

(4) A Pp. 84.§ (1) és (3)-(4) bekezdéseinek helyébe a következõ rendelkezések lépnek, és a § a következõ (5)-(7) bekezdéssel egészül ki:

"(1) Azt a természetes személy felet, aki jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán a perköltséget fedezni nem tudja (88. §), jogai érvényesítésének megkönnyítése végett egészben vagy részben - a perköltség ötven, illetve hetvenöt százaléka mértékéig, - az alábbi kedvezmények illetik meg (költségmentesség):

a) illetékmentesség;

b) mentesség az eljárás során felmerülõ költségek (tanú- és szakértõi díj, ügygondnoki és tolmácsi díj, helyszíni tárgyalás és szemle költsége stb.) elõlegezése, illetõleg - ha e törvény másként nem rendelkezik - megfizetése alól;

c) mentesség a perköltség-biztosíték letétele alól;

d) pártfogó ügyvéd kirendelésére való igény."

"(3) Ha a fél jövedelme (munkabére, nyugdíja, egyéb rendszeres pénzbeli juttatása) nem haladja meg a munkaviszony alapján megállapított öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét, vagyona pedig - a szokásos életszükségleti és berendezési tárgyakon, illetve azon az ingatlanon kívül, amelyben lakik - nincs, részére költségmentességet kell engedélyezni. Költségmentességben kell részesíteni - jövedelmi és vagyoni helyzetének vizsgálata nélkül - azt a felet is, aki rendszeres szociális segélyt kap (személyes költségmentesség).

(4) Költségmentességet lehet engedélyezni akkor is, ha az (1) bekezdésben írt feltételek nem állnak fenn, de a bíróság a fél egyéb körülményeinek figyelembevételével megállapítja, hogy a perköltségnek vagy egy részének fedezése a félnek jövedelmi és vagyoni viszonyaival arányban nem álló megterhelést jelentene.

(5) Azokban a perekben, amelyek esetében az eljárás lefolytatásához, illetve a tényállás tisztázásához közérdek fûzõdik, a felet - jövedelmi és vagyoni viszonyaira, valamint a 85.§ (1)-(3) bekezdéseiben foglalt feltételekre tekintet nélkül - költségmentesség (tárgyi költségmentesség) illeti meg. E perek körét az igazságügy-miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben rendelettel állapítja meg.

(6) Az (1) bekezdés b) pontja alá esõ költségeket tárgyi költségmentesség esetében az állam elõlegezi, az igazságügy-miniszter rendelete azonban megállapíthatja, hogy a fél egyes költségeket az ügy költségmentessége ellenére is köteles elõlegezni, illetve viselni.

(7) A 84-88.§-ok rendelkezései a beavatkozóra is megfelelõen irányadók."

(5) A Pp. 85.§-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) Ha nemzetközi szerzõdés vagy viszonosság alapján külföldi állam a magyar félnek a magyar jogszabályban foglaltaknál nagyobb perköltség-kedvezményt biztosít, a hazai bíróság elõtti eljárásban a külföldi fél számára a külföldi állam által nyújtott kedvezményt kell biztosítani."

(6) A Pp. 87.§-a a következõ (2) bekezdéssel egészül ki, és az eredeti (2)-(3) bekezdések számozása (3)-(4) bekezdésre változik:

"(2) Ha az eljárásban a jogi képviselet kötelezõ, személyes költségmentesség engedélyezése esetén a bíróság a pártfogó ügyvédet kirendeli."

(7) A Pp. 88.§-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"88.§ A részben vagy egészben biztosított költségmentesség elõfeltételeire, engedélyezésére, valamint visszavonására vonatkozó részletes szabályokat, a költségmentességgel kapcsolatos egyéb eljárási rendelkezéseket, ideértve az elõlegezett költségek behajtásának szabályait is, továbbá a bizonyítási eljárás költségeinek elõlegezése alóli mentesség, és a perköltség meghatározott hányada vagy egyes költségek viselése alóli mentesség elõfeltételeire és engedélyezésére vonatkozó szabályokat az igazságügy-miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve rendeletben állapítja meg."

A Pp. 96.§ (3) bekezdés elsõ mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Idézésnek sürgõs esetben rövid úton - távbeszélõn, tárgyaláson szóban, illetõleg elektronikus levél vagy külön kézbesítõ útján - is helye van."

(1) A Pp. 104.§ (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Ha a meghosszabbítást a fél vagy a szakértõ kéri, kérelmét a határidõ lejárta elõtt kell elõterjesztenie; a kérelem tárgyában a bíróság az ellenfél, illetve a felek meghallgatása nélkül határozhat."

(2) A Pp. 111.§ (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) Ha a (2) és (3) bekezdés esetében az eljárás félbeszakadása vagy annak túlságosan hosszú tartama valamelyik fél vagy az eljárásban részt vevõ más személy méltányos érdekeit sértené, a bíróság a fél részére akár kérelemre, akár hivatalból a 49. § (2) bekezdésének megfelelõ alkalmazásával ügygondnokot (74. §) rendel ki; az ügygondnok kirendelésével az eljárás félbeszakadása megszûnik."

(3) A Pp. 112.§-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki, és az eredeti (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre változik:

"(3) A tanúdíjat, szakértõi díjat megállapító jogerõs végzés alapján, - ha a díj fedezete letétbe van helyezve - a bíróság a félbeszakadás tartama alatt is intézkedik a letéttel fedezett díj kiutalásáról."

(1) A Pp. 126.§ (4) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Ha az ügy körülményei azt indokolják, így ha a 124. § (3)-(4) bekezdésében foglalt intézkedés megtételére van szükség, vagy ha a felperes a 177. § (3) bekezdésben foglaltak szerint eljárva szakértõ kirendelését indítványozza, a bíróság az idézésben a (3) bekezdésben megjelölt alperesi nyilatkozat megtételére határidõt állapít meg."

(2) A Pp. 177.§-a (2)-(6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések lépnek, az eredeti (5) bekezdés számozása (7) bekezdésre változik, és a § a következõ (8)-(9) bekezdéssel egészül ki:

"(2) Szakértõt az igazságügyi szakértõk, a külön jogszabályban feljogosított gazdasági társaságok, illetve intézmények közül kell kirendelni. Más szakértõ csak ezek hiányában, kivételesen alkalmazható.

(3) Ha a fél véleménye szerint a perben szakértõ kirendelésére lesz szükség, a keresetlevélben, illetve az ellenkérelemben megnevezhet legalább öt szakértõt, akiknek kirendelését indítványozza. A fél a kérelemben közli azokat a kérdéseket is, amelyeket a szakértõnek fel kíván tenni. A bíróság a másik felet a keresetlevél, illetve az ellenkérelem kézbesítésével egyidejûleg felhívja, hogy jelölje meg a felsorolt szakértõk közül azt, akinek kirendelését elfogadja, és egyben indítványozza kérdéseinek feltételét. A bíróság a felek által közösen (egyezõen) választott szakértõt kirendeli, ha szakértõ kirendelését egyébként indokoltnak tartja és a szakértõ megfelel e törvényben és a külön jogszabályban meghatározott feltételeknek.

(4) Ha a szakértõ kirendelése az eljárás késõbbi szakaszában válik szükségessé, a felek a szakértõ személyérõl - szükség esetén a (3) bekezdés megfelelõ alkalmazásával - megállapodhatnak.

(5) Ha a felek nem a (3)-(4) bekezdés szerint járnak el, a szakértõ személyérõl a bíróság dönt. A feleket a szakértõ kirendelése tárgyában - szükség esetén - meg kell hallgatni.

(6) Ha a perbíróság a szakértõ meghallgatása iránt megkeresés útján intézkedik, és a felek a szakértõ személyében nem állapodnak meg, a szakértõ kirendelését is a megkeresett bíróságra bízhatja."

"(8) A bíróság a felek kérelmére, - ha a bizonyítás szempontjából szükségesnek látszik, - a kirendelt szakértõ helyett más szakértõt rendelhet ki. A kirendelésre a (2)-(5) bekezdések rendelkezéseit megfelelõen alkalmazni kell.

(9) A fél által megbízott szakértõre és szakvéleményére e törvénynek a tanúvallomásra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni. (167.§ - 176.§)"

(3) A Pp. 178.§-ának (1) és (2) bekezdései helyébe a következõ rendelkezések lépnek, és az eredeti (2)-(3) bekezdések számozása (3)-(4) bekezdésre változik:

"(1) Az, akire a 13. § (1) bekezdésének a), b), c) vagy e) pontjában meghatározott kizáró ok áll fenn, szakértõként sem járhat el, úgyszintén az sem, aki az ügyben mint bíró vett részt, illetve, aki olyan gazdasági társaságnak tagja, alkalmazottja, vagy olyan szakértõi intézmény alkalmazottja, amely az ügyben szakértõként már korábban eljárt.

(2) Az ügyben szakértõként nem járhat el az a gazdasági társaság, amelynek tagjával vagy vezetõ tisztségviselõjével szemben a 13.§ (1) bekezdésének a), b), c) vagy d) pontjában, illetve alkalmazottjával szemben a 13.§ (1) bekezdés d) pontjában meghatározott kizáró ok áll fenn. Az ügyben nem járhat el az a szakértõi intézmény sem, amely vezetõjével szemben 13.§ (1) bekezdésének a), b), c) vagy d) pontjában, illetve alkalmazottjával szemben a 13.§ (1) bekezdés d) pontjában meghatározott kizáró ok áll fenn."

(6) A Pp. 180.§ (1) és (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések lépnek, és a § egyben a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:

"(1) A bíróság a szakértõt a vélemény írásbeli elõterjesztésére megidézése nélkül kirendelésekor utasítja. Ha a bíróság szükségesnek tartja, a szakértõt megidézheti. A megidézett szakértõ meghallgatása elõtt meg kell állapítani személyazonosságát, továbbá azt, hogy a felekkel milyen viszonyban van, és hogy nem áll-e fenn reá kizáró ok; a szakértõt figyelmeztetni kell a hamis véleményadás következményeire is.

(2) A bíróság az írásbeli kirendelésben, illetve a tárgyaláson ismerteti a szakértõ elõtt azokat a kérdéseket, amelyekre véleményt kell nyilvánítania."

"(4) Gazdasági társaság, vagy szakértõi intézmény kirendelése esetén, a társaság, illetve az intézmény a kirendelõ végzés kézhezvételétõl számított 8 napon belül köteles a bíróságnak és a feleknek bejelenteni, hogy az ügyben a társaság melyik tagja vagy alkalmazottja, illetve az intézmény melyik alkalmazottja jár el."

(7) A Pp. 185.§ (2)-(4) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezések lépnek, és az eredeti (4) bekezdés számozása (5) bekezdésre változik:

"(2) Az eljáró bíróság annak a szakértõnek a munkadíját, aki a véleménynyilvánítással alapos ok nélkül késlekedik és a véleménynyilvánításra nyitva álló határidõ alatt a határidõ meghosszabbítását nem kéri (104. §), illetve a meghosszabbított határidõ alatt sem nyilvánít véleményt, a határidõ lejártát követõ naptól kezdve naponta egy százalékkal csökkenti.

(3) Ha a tanú vagy a szakértõ az elmaradását (eltávozását), illetve a szakértõ késedelmét az (1) és (2) bekezdésben említett intézkedések alkalmazása után alapos okkal kimenti, a vele szemben tett intézkedéseket hatályon kívül kell helyezni. A bíróság az (1) bekezdés szerinti intézkedést akkor is hatályon kívül helyezheti, ha a megtagadást követõen a tanú vallomást tesz, illetõleg a szakértõ a feladatát teljesíti.

(4) Az (1) és (2) bekezdés alapján hozott határozat ellen, továbbá az olyan határozat ellen, amely az (1) és (2) bekezdés alapján hozott határozat hatályon kívül helyezése iránt elõterjesztett kérelmet elutasítja, a tanú, illetõleg a szakértõ fellebbezéssel élhet."

(8) A Pp. 187.§ (2) és (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A bíróság a szakértõ díját - a szakértõ által benyújtott díjjegyzék alapul vételével - a szakvélemény beérkeztét, illetve a szakértõ meghallgatása esetében a meghallgatását követõen, de legkésõbb harminc napon belül végzéssel megállapítja. A szakértõ díját a perbíróság állapítja meg akkor is, ha a szakértõt a megkeresett bíróság rendelte ki. A bíróság határozata ellen a szakértõ és a felek külön fellebbezéssel élhetnek. A fellebbezésnek csak a kifogásolt összeg erejéig van halasztó hatálya.

(3) A bíróság a jogerõsen megállapított összeg letéttel fedezett részét, - ha törvény eltérõen nem rendelkezik a szakértõ által benyújtott számla alapján - 8 napon belül kiutalja. Az összeg elõlegezésére a 186. § (2) bekezdését kell megfelelõen alkalmazni."

A tûz elleni védekezésrõl, a mûszaki mentésrõl és a tûzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény 47.§ (2) bekezdés b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"b) a tûzvédelmi szakértõi mûködés szabályait,

A Magyar Könyvvizsgálói Kamarától és a könyvvizsgálói tevékenységrõl szóló 1997. évi LV. törvény 27.§ b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"b) a gazdálkodó szervezetek alapításával, átalakulásával, megszûnésével, folyamatos mûködésével, gazdálkodásával, információs rendszerével kapcsolatos pénzügyi, adó-, számviteli és kapcsolódó számítástechnikai, szervezési szakértõi tevékenység, szakvélemény készítése, az ezekkel kapcsolatos tanácsadás, ideértve - külön jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén - az igazságügyi könyvszakértõi tevékenységet is,"

Az igazságügyi szakértõk névjegyzéke az igazságügyi szakértõ következõ adatait, és a szakértõ tevékenységére vonatkozó tényeket tartalmazza:

a) név;

b) anyja neve;

c) születési hely és idõ;

d) lakcím (postacím, telefon-, telefax-szám, e-mail);

e) munkahely (postacím, telefon-, telefax-szám, e-mail);

f) elérhetõségi cím;

g) nyelvismeret (nyelv, nyelvtudás foka);

h) területi igazságügyi szakértõi kamarai tagság;

i) szakmai kamarai tagság;

j) igazságügyi szakértõi igazolvány száma;

k) szakterület

l) iskolai végzettség és szakmai képesítés a megszerzés idõpontjával;

m) állapot

n) tudományos fokozat;

o) nyilvántartási szám;

p) az igazgatási ügyiratok ügyszáma;

q) éves díjszabás, ha az eltér a 19.§ (1) bekezdése alapján, a jogszabályban meghatározott összegtõl;

r) a szakértõ túlterheltségére vonatkozó bejelentés, és az, hogy ez a helyzet mely idõpontig áll fenn;

s) a késedelembe esés ténye, az ügyre történõ utalással;

t) a szakértõ ellen közvádra üldözendõ bûncselekmény miatt indult eljárás megindításának, megszüntetésének, illetve befejezésének ténye.

1. A szakértõi névjegyzékbe való felvétel, illetve a szakterület kiterjesztése iránti kérelemnek tartalmaznia kell:

a) kérelmezõ

- nevét, születési helyét és idejét, anyja nevét, lakcímét,

- diplomájának (oklevelének) számát és keltét (szak, kar megnevezése),

- tudományos fokozatát,

- szakképzettségét (szakorvosi képesítését stb.),

- jelenlegi foglalkozását, beosztását,

- a munkáltató nevét és címét,

- szakmai mûködésének fõbb adatait (a szakágazatok és munkakörök részletes megjelölése a munkáltató megnevezésével és az idõtartamnak naptár szerinti feltüntetésével; orvosoknál és gyógyszerészeknél az orvosi nyilvántartásba vétel adatait);

b) az engedélyezni kért szakágazat megjelölését.

2. A kérelemhez csatolni kell

a) az iskolai végzettséget és az egyéb képesítést igazoló okirat hiteles másolatát,

b) három hónapnál nem régebbi hatósági erkölcsi bizonyítványt,

c) amennyiben van, nyelvvizsga bizonyítványát vagy annak hiteles másolatát,

d) a szakmai kamarai tagságra vonatkozó igazolást, ha a tagságot az adott szakterületen jogszabály kötelezõvé teszi,

e) a szakmai mûködés részletes leírását (mikor, hol, milyen munkakört töltött be, milyen idõtartamú szakmai gyakorlattal és képesítéssel rendelkezik; a szakmai mûködés, a szaktudás megítéléséhez szükséges egyéb adatokat pl. a szakmai cikkek, értekezések megjelenésének idõpontját és helyét stb.),

f) a szakmai gyakorlat szakirányú jellegérõl szóló igazolást,

g) az igazságügyi szakértõi személyi lapot,

h) a már rendelkezésre álló szakértõi mûködési engedély másolatát.

3. A meghosszabbítás iránti kérelemnek az 1. pontban foglaltakon túlmenõen tartalmaznia kell a jogszabály által kötelezõen elõírt képzés, továbbképzés teljesítésére vonatkozó adatokat. A kérelemhez csatolni kell a 2. pont b)-e) és g)-h) alpontjaiban megjelölt iratokat."

Az igazságügyi szakértõi tevékenység szabályozása jelenleg több, különbözõ szintû jogszabályban történik. Igazságügyi szakértõkre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak az eljárási törvények: a büntetõeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (Be.) és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.). A szakértõk személyére, feladatára, a tevékenység végzésének feltételeire, a szakértõi intézményekre, a szakértõi vélemény felülvizsgálatára, továbbá az igazságügyi szakértõi mûködés felügyeletére vonatkozó alapvetõ rendelkezéseket az igazságügyi szakértõkrõl szóló 53/1993. (IV.2.) Korm. rendelet tartalmazza, míg a részletszabályokat az igazságügyi szakértõkrõl szóló 2/1988. (V.19.) IM rendelet rendezi. Meg kell említeni továbbá az igazságügyi szakértõk igazolványáról szóló 10/1994. (VIII.5.) IM rendeletet, és az igazságügyi szakértõk díjazásáról szóló 3/1986. (II.21.) IM rendeletet is. Az igazságügy-miniszter által alapított szakértõi intézmények alkalmazottainak státuszára az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény rendelkezései vonatkoznak.

Az igazságügyi szakértõk hatékonyabb mûködésének elõsegítését szolgálta a szakértõi önkormányzat jogainak és feladatainak meghatározására vonatkozó, az igazságügyi szakértõi kamaráról szóló 1995. évi CXIV. törvény, amely a tapasztalatok által feltárt problémák megoldása érdekében 1999. augusztus 1-jei hatállyal módosult. A szakértõi névjegyzék számítógépes nyilvántartását a Kormány 53/2001. (IV.3.) Korm. rendelete szabályozza.

Az igazságügyi reform folytatása érdekében nem mellõzhetõ az igazságügyi szakértõi tevékenység újraszabályozása. Ennek keretében, a kormány- és miniszteri rendeleti szintû szabályozás helyett a legfontosabb kérdésekben olyan általános törvényi szabályozás indokolt, amely rendezi mind az igazságügyi szakértõk státuszát, mind a szakértõi mûködés alapvetõ feltételrendszerét. Figyelemmel azonban arra, hogy az igazságügyi szakértõi tevékenység különbözõ szakterületein teljesen egységes szabályozás - a szakterületek sokszínûsége miatt - nem alakítható ki, a részletes szabályokat továbbra is az igazságügy-miniszter - egyes esetekben a szakterület felügyeletét ellátó miniszter bevonásával - rendeletben határozza meg.

A társadalmi, technikai változások folytán minden eddiginél jobban felértékelõdött a szakértõk szerepe az igazságszolgáltatásban. Egyre több az olyan büntetõ- vagy polgári eljárás, amelyben szakértõt kell igénybe venni, mivel a bíróság az ügy eldöntése szempontjából releváns tényeket kellõ szakértelem hiányában nem tudja értékelni. Az igazságügyi szakértõk feladatukat a jelenlegi szervezeti keretek között, a meglévõ díjazás mellett ma már nem tudják teljes mértékben ellátni, a szakértõi tevékenység nem tudja betölteni az igazságszolgáltatásban nélkülözhetetlen szerepét. Az igazságügyi szakértõk jelenlegi helyzetének feltérképezését és értékelését, valamint a tevékenységükre vonatkozó jogi szabályozás felülvizsgálatát követõen a terület olyan törvényi szintû rendezésére volt szükség, amely megszünteti a szabályozás széttagoltságát és ellentmondásait, valamint hosszabb távon vonzóvá teszi a pályát a legképzettebb szakemberek számára is.

Az igazságügyi szakértõi tevékenység újraszabályozásának központi eleme egy olyan jogi konstrukció kidolgozása, amely egymás mellett (de a funkciókat egyértelmûen elhatárolva) teszi lehetõvé az állam által mûködtetett szakértést, és a privát gazdasági szférában végzett igazságügyi szakértõi tevékenységet. Az új törvényjavaslat megalkotása az igazságügyi szakértõi intézetek, mint költségvetési szervek elsõdleges feladatának pontos meghatározását is szükségessé teszi. Másként fogalmazva, szükséges annak definiálása, hogy az állam közvetlen ellátási-szolgáltatási kötelezettsége milyen ügykörre terjed ki, és hogy melyek azok a közvetett módon teljesítendõ feladatok, amelyek révén a piac mûködésének fogyatékosságait az állam korrigálni képes. Jelen Javaslat szerint az állam közvetlen ellátási-szolgáltatási kötelezettsége elsõsorban azokra az eljárásokra terjed ki, amelyekben hivatalból való bizonyításnak van helye. Ez a kör a hatályos törvényi elõírások szerint elsõsorban a büntetõ ügyeket, valamint a személyállapoti pereket foglalja magában. A hivatalból történõ bizonyítással esik egy tekintet alá, amikor a fél olyan ügy-, illetve eljárástípusban terjeszt elõ bizonyítási indítványt, ahol egyébként hivatalból elrendelt eljárásnak is helye lenne. Vannak továbbá olyan nemperes eljárások, ahol garanciális szempontból szintén szükséges az intézeti szolgáltatás fenntartása, és amely eljárásokat az igazságügy-miniszter rendelete határozza meg. Ezeknek az ügyeknek kiemelkedõ jelentõségét az adja, hogy a bírósághoz fordulás jogának érvényesülése, illetve maga az eljárás lefolytatása és kimenetele más, Alkotmányban biztosított jogok érvényesülésével is szorosan összefügg.

Abban a körben, ahol az államot közvetlen szolgáltatási kötelezettség nem terheli, az állam feladata az igazságügyi szakértõi tevékenység végzésének jogi (szabályozási) és intézményi feltételeinek biztosítása. Az üzleti alapon (egyéni vállalkozóként, társas vállalkozás formájában, önálló tevékenységként) is végezhetõ igazságügyi szakértõi tevékenységnek különösen azon jogviták elbírálása kapcsán van jelentõsége, ahol a felek egy közvetlen hatásában költségesebb, de áttételesen, - gyorsasága és magasabb színvonala folytán - olcsóbb szolgáltatás igénybevételében érdekeltek. Erre elsõsorban a hagyományos gazdasági jogi, polgári jogi jogvitákban van szükség. Ezekben az ügyekben jelenik meg a keresleti oldalon az igény, hogy a fél - az üzleti élet más területeihez hasonlóan - a szabályozott verseny feltételei között választhasson a szakértõi szolgáltatások kínálatából. Hasonlóan a végrehajtási jog érdemi átalakítása során érvényesített szempontokhoz, e jogterületen is biztosítani kell, hogy a szabályozás illeszkedjen a piacgazdaság feltételrendszeréhez.

Ezekben az ügyekben az igazságügyi szakértõ tevékenysége sajátos, közjogi elemekkel áthatott magánjogi jogviszonyt hoz létre a szakértõ és a felek, illetve a bíróság között. A közjogi jelleget az indokolja, hogy a szakértõi bizonyítás során az eljáró szakértõ pártatlansága biztosított legyen, valamint az, hogy a bizonyítási eljárásra - összhangban a Pp. új alapelveivel - csak akkor és ott kerülhessen sor, amikor az a bíró mérlegelése szerint összhangban van az eljárás általános elveivel, így elsõsorban nem jár együtt a per aránytalan elhúzódásával. A bíró feladata az, hogy a felek perbeli önrendelkezési joga és a jóhiszemû pervitel követelménye közötti összhangot biztosítsa.

Az elõzõekben említett célok megvalósítása érdekében elkerülhetetlen, hogy az eljáró szakértõ munkadíja igazodjon a szolgáltatás üzleti értékéhez, és hogy a szakértõk között - legalábbis ott, ahol erre lehetõség van - olyan versenyhelyzet alakuljon ki, amely a peres felek számára, - elsõsorban a szolgáltatás színvonala, és az eljárás idõtartama tekintetében, - a jelenleginél kedvezõbb helyzetet teremt.

A Javaslat értelmében a szakvélemények felülvizsgálatát ellátó testületek, és így a szakvélemény testületi felülvizsgálatának lehetõsége 2003. január 1-tõl megszûnik. Ennek oka egyrészt, hogy a testületek eljárása nagymértékben sérti a közvetlenség és szóbeliség követelményét, hiszen a testület nem idézhetõ. Másrészt, a testületek véleményét a bíróság nem egy szakértõi véleményként értékeli, hanem a vélemény szakmai hibátlanságát, helyességét gyakran kész ténynek tekintvén arra alapítja ítéletét. Ez sértheti a szabad bizonyítás elvét. A szakvéleménnyel kapcsolatban felmerülõ vitás kérdések tisztázására az eljárásjog számos eszközt biztosít (pl. a szakértõ szóbeli meghallgatása). Amennyiben ennek ellenére vitás kérdések maradnának fenn, a bíróság (hatóság) újabb szakértõt, szakértõket rendelhet ki a probléma megválaszolására. A szakkérdés tehát bizonyossággal tisztázható oly módon is, amely az eljárás alapvetõ követelményeit nem sérti.

Az igazságügyi szakértõkre vonatkozó szabályozással kapcsolatban nem áll fenn kifejezett jogharmonizációs kötelezettség. A tárgykörnek ugyanakkor nagy szerepe van a hatékonyan mûködõ igazságszolgáltatás feltételeinek biztosításában, mely követelmény teljesítése európai integrációs szempontból is kiemelkedõ jelentõséggel bír. A szabályozás e célok érvényesüléséhez kíván hozzájárulni.

A Javaslat 1. §-a rögzíti az igazságügyi szakértõ feladatát és azt az általános elvet, hogy az igazságügyi szakértõ a jogszabályok és a szakmai szabályok megtartásával, legjobb tudása szerint köteles szakértõi tevékenységét ellátni.

A Javaslat értemében igazságügyi szakértõi tevékenységet csak igazságügyi szakértõ végezhet. Ez alól kivétel, ha névjegyzékbe vett igazságügyi szakértõ hiányában eseti szakértõ jár el. Az eseti szakértõ kirendelésének azonban az a feltétele, hogy ne legyen az adott szakterületen bejegyzett igazságügyi szakértõ, és a kirendelt személy megfelelõ szakértelemmel is rendelkezzen. A Javaslat nem határozza meg, hogy ki lehet eseti szakértõ, így a kirendelõ hatóság döntésére bízza az eseti szakértõ személyének meghatározását, arra az esetre, ha az adott szakterületen bejegyzett szakértõ vagy intézet nincs. Az eseti szakértõ eljárására, jogaira és kötelezettségeire, az igazságügyi szakértõkre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelõen alkalmazni.

A Javaslat általános rendelkezései kimondják, hogy igazságügyi szakértõi tevékenységet természetes személy önálló szakértõként, gazdasági társasági formában, e célra létrehozott szakértõi intézmény, vagy állami szerv alkalmazottjaként végezhet. A törvényjavaslat lehetõvé teszi, hogy az önálló szakértõ tevékenységét - választása szerint - egyéni vállalkozóként, vagy önálló tevékenységként folytassa, ha annak egyéb jogszabályi feltételei fennállnak.

Az igazságügyi orvostani intézetekben mûködõ szakértõkre e törvény önálló igazságügyi szakértõkre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni, kivéve, ha a mûködésükre vonatkozó külön törvény eltérõen nem rendelkezik. A külön törvény sem térhet el azonban azoktól a rendelkezésektõl, amelyek a szakértõvé válást, a névjegyzékbe vételt, illetve a szakértõi díjat szabályozzák.

Az igazságügy-miniszter - az érintett miniszterekkel egyetértésben - rendeletben határozza meg azokat az intézményeket, melyeket az ott megjelölt szakkérdésekben ki kell rendelni. Ezek az intézmények ugyan nem igazságügyi szakértõi intézetek, de hatósági feladatkörükben eljárva meghatározott kérdésekben az õ állásfoglalásuk a meghatározó. Ilyen lehet egyes kérdésekben, például a Magyar Nemzeti Bank, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, az ÁNTSZ, illetve a katonai szakterületen történõ szakértés esetén a Magyar Honvédség egyes katonai szervezetei, és a honvédelmi minisztériumi háttérintézmények. Speciális a helyzete a Szerzõi Jogi Szakértõi Testületnek és a Találmányi Szakértõ Testületnek, amelyek nem szakértõi intézmények, de szakterületükön szakvéleményt adnak.

A rendeletben az igazságügy-miniszter meghatározza azokat az állami szerveket is, amelyek meghatározott szakterületeken szakvéleményt adhatnak. E szervek kirendelése nem kötelezõ, és szakvéleményt is csak akkor adhatnak, ha van olyan alkalmazottjuk, aki az adott szakterületen a névjegyzékbe igazságügyi szakértõként be van jegyezve.

Az igazságügyi szakértõvé válás szabályai

A Javaslat szerint a szakértõi névjegyzékbe való felvétel rendje normatívvá, a kinevezés szempontjából pedig alanyi joggá válik. Abban az esetben, ha a szakértõ megfelel a jogszabályi követelményeknek, az igazságügy-miniszter - a jelenlegi szabályokkal ellentétben - nem mérlegelheti névjegyzékbe való felvételét. A területi kamara által lefolytatott eljárást követõen a miniszter - a feltételek megléte esetén - a kérelmezõt határozott idõre, 6 évre veszi fel a névjegyzékbe, amely idõtartam elteltével a szakértõnek kérnie kell a bejegyzés meghosszabbítását.

A büntetlen elõéleten és a kamarai tagságon kívül az igazságügyi szakértõvé válás feltétele, hogy a jelentkezõ megfeleljen az adott tevékenység folytatására irányadó, a szakterület szerint meghatározott jogszabályi feltételeknek. A kérelmezõnek azt is vállalnia kell, hogy a törvényben rögzített összeférhetetlenségi esetektõl eltekintve a hatósági (bírósági) kirendelésnek eleget tesz.

A kérelmezõnek legalább 5 év szakmai gyakorlattal kell rendelkeznie, és nem merülhet fel vele szemben törvényben rögzített büntetõjogi, etikai kizáró ok, ide értve azt az esetet is, amikor a korábbi, nem megfelelõ munkavégzés következtében a szakértõi kamara kizárta tagjai közül. A Javaslat egy esetben enged kivételt az 5 éves szakmai gyakorlat követelménye alól, akkor, ha a szakértõi tevékenység folytatásához szükséges végzettség megszerzése már feltételezi az igazságügyi szakértõi gyakorlatot.

A törvény felhatalmazása alapján a részletes személyi és tárgyi feltételek alacsonyabb szintû jogforrásban kerülnek normatív módon meghatározásra. Az igazságügy-miniszter - a szakterület szerint illetékes miniszterek egyetértésével - határozza meg a névjegyzékbe felvehetõ szakterületeket és az egyes szakterületekhez szükséges képesítési és egyéb feltételeket. Ez elõsegíti az igazságügyi szakértõk és az ún. ágazati szakértõk kinevezésének szabályozása közötti átfedések felszámolását is.

Azt, hogy a szakértõ által teljesített szakmai gyakorlat jellege megfelelõ-e az adott szakterületen az igazságügyi szakértõi tevékenység folytatására, a szakterület szerint illetékes minisztérium igazolja. Az igazolás kiadására irányuló eljárást - e törvény felhatalmazása alapján - a szakminiszter rendeletben szabályozza.

A 4-6.§-hoz

A névjegyzékbe történõ felvétel iránti kérelmet a kérelmezõ lakóhelye szerint illetékes területi kamarához kell benyújtani. A Javaslat melléklete sorolja fel azokat az iratokat, melyeket a kérelmezõnek a kérelméhez csatolnia kell. A kamara jogosult elõzetesen megvizsgálni az iratokat abból a szempontból, hogy alkalmasak-e arra, hogy a miniszter döntsön a névjegyzékbe vételrõl. A Kamara jogosultsága tehát nem arra terjed ki, hogy döntsön a kérelem ügyében, hanem arra, hogy amennyiben a kérelem hiányos, azt egy alkalommal a kérelmezõnek visszaadhatja. Amennyiben a kérelmezõ a hiányokat nem, vagy csak hiányosan pótolta, a Kamara a kérelmet így terjeszti fel az igazságügy-miniszterhez.

Az igazságügy-miniszter névjegyzékkel kapcsolatos eljárásaira - a törvényben foglalt kivételekkel - az államigazgatási eljárás szabályait kell alkalmazni. A miniszter a névjegyzékbe való bejegyzésrõl, a kérelem elutasításáról, a változás bejegyzésrõl és a törlésrõl határozatot hoz. A határozat ellen fellebbezésnek nincs helye (Áe. 64.§), azonban a kérelmezõ, vagy a szakértõ a határozat kézhezvételérõl számított 30 napon belül a bíróságtól kérheti a határozat felülvizsgálatát. A bíróság az ügyben nemperes eljárásban jár el. A kérelem elbírálására a Fõvárosi Bíróságnak van kizárólagos hatásköre, amely az ügyben a kérelem benyújtásától számított 60 napon belül végzéssel határoz. A bíróság a jogszabálysértõ határozatot hatályon kívül helyezi, és szükség esetén új eljárás lefolytatását rendeli el. A bíróság döntése ellen további rendes jogorvoslatnak nincs helye.

A névjegyzéket továbbra is az Igazságügyi Minisztérium vezeti, azonban a nyilvántartott adatok köre a korábbiakhoz képest jelentõsen bõvül, illetve szélesebb körben megismerhetõvé válik. A Javaslat egyértelmûen meghatározza, hogy az egyes tények és adatokkal kapcsolatban mely szervnek illetve személynek van bejelentési kötelezettsége.

A névjegyzékre vonatkozó részletes szabályokat jelenleg az igazságügyi szakértõi névjegyzékrõl szóló 53/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet tartalmazza, amely a szakértõ hozzájárulása alapján rendeli el a szakértõi tevékenységre vonatkozó, valamint a személyes adatok nyilvántartását; a rendelet a törvény hatályba lépésével egyidejûleg hatályon kívül helyezésre kerül.

A Javaslat 1. számú melléklete rögzíti a nyilvántartandó tények és adatok teljes körét, a Javaslat 7.§-a pedig meghatározza a nyilvános tények és adatok körét, és nyilvánosságra hozataluk módját.

A 8.§-hoz

Az igazságügyi szakértõ a névjegyzékbe vételét követõen köteles kérni az igazságügyi szakértõi kamarába történõ felvételét. A tagságának igazolása után az Igazságügyi Minisztériumban esküt tesz. Ezt követõen kapja meg a szakértõi igazolványát, ami feljogosítja az igazságügyi szakértõi tevékenységre. A kamarai tagság igazolásának vagy a szakértõi eskü letételének elmulasztása esetén a szakértõt törölni kell a névjegyzékbõl.

A 9-10.§-hoz

A névjegyzékben szereplõ adatokkal kapcsolatos változásokat a szakértõ 8 napon belül köteles bejelenteni a névjegyzék vezetõjének.

Mivel a névjegyzékbe való bejegyzés 6 évre szól, ennek elteltével a szakértõnek kérnie kell a bejegyzés meghosszabbítását. Erre az eljárásra, illetve a szakterület kiterjesztése iránti kérelemmel kapcsolatos eljárásra - a Javaslatban meghatározott eltérésekkel - a bejegyzési eljárás szabályait kell alkalmazni.

A 11.§-hoz

A névjegyzékbõl való törlés feltételei a korábbiakhoz képest egyrészt pontosításra kerültek, másrészt a szabályozás új szempontjai további törlési okok meghatározását tették indokolttá. Törlésre kerül az igazságügyi szakértõ többek között akkor is, ha szakértõi tevékenységet nem folytat, ha az elõírt továbbképzésben nem vesz részt, ha a szakértõi esküt határidõn belül nem teszi le, illetve ha a bejegyzés meghosszabbítását a hat év elteltével nem kéri.

A törlési okok között szerepel az az eset is, ha a szakértõ a kirendelésnek ismételten nem tesz eleget, illetve a túlterheltségre vonatkozó bejegyzés indokolatlanul hosszú ideig fenntartja. Ilyenkor az igazságügy-miniszter által lefolytatott vizsgálat alapján kerülhet sor a szakértõ névjegyzékbõl való törlésére. A vizsgálat rendjét az igazságügy-miniszter rendeletben határozza meg. Amennyiben a szakértõ elõreláthatóan hosszabb idõn át nem folytat szakértõi tevékenységet, lehetõsége van arra, hogy azt - kamarai tagságával együtt - a törvényben meghatározott idõtartamig szüneteltesse.

Miniszteri vizsgálat alapján törölhetõ a szakértõ a névjegyzékbõl abban az esetben is, ha feladatának ellátására alkalmatlanná vált.

Ha a törlés oka a szakértõi tevékenység valamely feltétele teljesítésének elmulasztása, a szakértõ a mulasztás vétlensége esetén az államigazgatási eljárás szabályai szerint jogosult igazolási kérelem elõterjesztésére.

A névjegyzékbe való bejegyzés feltételeinek fennállását az igazságügy-miniszter nem csak a felvételkor, illetve a bejegyzés meghosszabbításakor, hanem bármikor megvizsgálhatja.

Az igazságügyi szakértõk jogai és kötelességei

A 12-13.§-hoz

A szakértõ titoktartási kötelezettségére és összeférhetetlenségére vonatkozó rendelkezések nem változnak a hatályos rendelkezésekhez képest. A szakértõnek a jövõben is lehetõsége lesz megbízás alapján eljárni, azonban ez a tevékenysége a kirendelések teljesítését nem akadályozhatja.

A Javaslat a munkáltató részére állapít meg kötelezettséget akkor, amikor kötelezi arra, hogy a munkaviszonyban lévõ igazságügyi szakértõt a hatóság idézése alapján az eljárási cselekménynél való megjelenéshez, a tárgyaláson való részvételhez, vagy a szemle elvégzéséhez szükséges idõre a munkája alól mentesítse.

A Javaslat rögzíti a szakértõ nyilvántartás-vezetési kötelezettségét, a részletes szabályokat igazságügy-miniszteri rendelet állapítja meg. Az igazságügyi szakértõ haladéktalanul köteles közölni a kirendelõ hatósággal, ha vele szemben kizáró ok merül fel. A személyére nézve fennálló kizárási okokat a Javaslat nem részletezi, hiszen az eljárási törvények részletesen rendelkeznek errõl. A szakértõ köteles közölni továbbá, ha a szakkérdés megválaszolása nem tartozik a kompetencia körébe, ha szaktanácsadót kell igénybe vennie, vagy ha a szakértõi feladata ellátásában fontos ok akadályozza. A szakértõ túlterheltségére csak akkor hivatkozhat, ha azt elõzetesen a névjegyzék vezetõjének bejelentette.

A szakvélemény elkészítésének és elõterjesztésének fõbb szabályait e Javaslat, és az eljárásjogi törvények tartalmazzák. A Javaslat felhatalmazza az igazságügy-minisztert a szakértõ kirendelésére, egyes szakértõi vizsgálatok lefolytatására, és a szakvélemény elõterjesztésére vonatkozó részletes szabályok megalkotására. A rendelet magába foglalja a kirendelõ határozat tartalmát, a mintavételre irányadó szabályokat és az együttes szakvélemény elõterjesztésére vonatkozó rendelkezéseket.

A Javaslat egyik legfontosabb eleme a szakértõi díjazás reformja. Az igazságügyi szakértõ díjának meghatározására olyan szabályok irányadóak, amelyek csökkentik a díjszabás realitásoktól való elszakadásának veszélyét, mivel ez utóbbi azzal a következménnyel járna, hogy miközben a közvetlenül fizetendõ munkadíj viszonylag csekély mértékû, addig pl. a peres eljárás elhúzódása, a szakvélemény esetleges nem megfelelõ színvonala folytán a felek számottevõ mértékû közvetett kiadást (veszteséget) szenvednek el.

A Javaslat szerint az egyes szakértõi tevékenységekért kérhetõ díj legmagasabb összegét - a költségvetési törvényben meghatározott indexálás szabályait figyelembe véve, a Magyar Igazságügyi Szakértõi Kamara ajánlása alapján - az igazságügy-miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben évente rendeletben határozza meg. Amennyiben az igazságügyi szakértõ ezen összeghatár alatt határozza meg szolgáltatásának díját, elõre köteles azt a névjegyzékben közzétenni. A névjegyzékben kerül közzétételre az igazságügyi szakértõi intézmények, és a gazdasági társaságok által alkalmazott díjszabás is, amennyiben annak mértéke nem éri el a díjmaximumot.

Természetesen, az igazságügy-miniszter által meghatározott összeghatár, valamint a szakértõk, társaságok és intézetek által közzétett díjak kizárólag a hatósági kirendelés alapján adott szakvéleményekre vonatkoznak. Ezen a körön kívül, a felek az általuk kötött megbízási szerzõdésben - a polgári jog általános szabályai szerint - szabadon állapodhatnak meg az elkészítendõ szakvélemény díjában.

Mivel a Javaslat egyik alapelve az esélyegyenlõség megteremtése, a törvény elõírja, hogy minden kirendelést tényleges díjkifizetésnek kell követnie. A törvény hivatott rendezni a kirendelõ hatóságok díjkifizetési kötelezettségét. Az eddigi gyakorlatban elõfordult, hogy az elkészült igazságügyi szakértõi véleményekért fizetendõ díj kifizetése hónapok vagy évek múltán történt meg, jelentõs anyagi nehézséget okozva a szakértõknek. A Javaslat a megállapított díj kifizetésére 8 napos határidõt szab. A Javaslat megengedi, hogy a díj kifizetése - de nem a határidõ - vonatkozásában jogszabály eltérõen rendelkezzen. Ezt teszi például a Pp. 187.§-a, amely a jogerõs végzéssel megállapított szakértõi díj letéttel fedezett részének 8 napon belüli kifizetését rendeli el.

Az igazságügyi szakértõre is az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvényben (áfa törvény) foglalt kötelezettségek vonatkoznak a számlaadással kapcsolatban. Az áfa törvény alapján történik a számlaadás abban az esetben is, ha az igazságügyi szakértõ alanyi adómentességet választott, illetve ha az önálló tevékenységként szakértõi tevékenységet folytató szakértõ - választása alapján - az áfa törvény hatálya alá tartozik. Egyéb esetben a díj kifizetése átvételi elismervény ellenében történik. A hatályos szabályok szerint készített díjjegyzék felel meg a számlával szemben támasztott követelményeknek.

Az igazságügyi szakértõk képzése

A Javaslat szerint az igazságügyi szakértõk jogi képzése az Igazságügyi Minisztérium feladata, míg a szakmai képzésrõl a Kamara gondoskodik. Ez a Kamara részérõl elsõsorban szervezési és nyilvántartási feladatokat jelent. A képzésbe be kell vonni az adott szakterületen mûködõ szakmai szervezeteket.

A szakértõi mûködés feletti felügyeleti jogot a Javaslat megosztja a szakterület szerint illetékes miniszter és az igazságügy-miniszter között. A szakterület szerint illetékes minisztert e törvény szerinti szakmai felügyeleti jog illeti meg. A szakminiszter joga a szakterülethez kapcsolódó képzési feltétel és gyakorlati idõ meghatározása, valamint a kötelezõ szakmai gyakorlati idõ szakmai jellegének igazolása.

A törvényességi felügyelet gyakorlása továbbra is az igazságügy-miniszter jogköre, ami a gyakorlatban elsõsorban a szakértõi kamara mûködése és határozatai feletti felügyeletet jelenti. A miniszter törvényességi felügyeleti jogköre ugyanis nem terjed ki olyan ügyekre, ahol bírósági vagy más hatósági eljárásnak van helye (pl. a Gazdasági Versenyhivatal eljárása).

Az igazságügy-miniszter a szakértõ tevékenységét bármikor megvizsgálhatja. A vizsgálatot a kirendelõ hatóság is bármikor kezdeményezheti. Kötelezõ a szakértõ vizsgálata, ha a névjegyzékbe vételétõl számított hat év eltelt, és a szakértõ a bejegyzés meghosszabbítását kéri. A vizsgálat mindenre kiterjedõ, részletes szabályait a miniszter rendeletben állapítja meg. A Javaslat csak néhány alapvetõ garanciális szabályt rögzít, mint a szakértõ személyes meghallgatása, és az, hogy jogerõsen el nem bírált ügy nem vonható a vizsgálat körébe.

Az igazságügy-miniszter törli a szakértõt a névjegyzékbõl, ha a vizsgálat eredményeként azt állapítja meg, hogy tevékenysége ellátására nem alkalmas. A Javaslat nem mondja meg, hogy milyen esetekben tekinthetõ a szakértõ tevékenysége ellátására alkalmatlannak, hiszen ez csak a jogszabályban meghatározott szempontok alapján lefolytatott vizsgálat után állapítható meg. Ha azonban a vizsgálatot végzõ testület a vizsgálat során arról szerez tudomást, hogy a szakértõ, vállalt kötelezettsége ellenére hatósági kirendelésnek nem tett eleget, vagy túlterheltségére vonatkozó bejelentését indokolatlanul hosszú ideig fenntartotta, a miniszter törli a névjegyzékbõl.

Igazságügyi szakértõi tevékenységet végzõ gazdasági társaság

A Javaslat szerint igazságügyi szakértõi tevékenység gazdasági társasági formában is folytatható. A törvényjavaslat nyitva hagyja a lehetõséget, hogy a gyakorlat szabadon válassza meg a tevékenység folytatására leginkább alkalmas társasági formát. A szervezeti forma jelentõsége abban áll, hogy a bíróság (hatóság) a szervezetet rendeli ki szakértõként, de a konkrét feladatot a szervezet személyében feljogosított tagja vagy alkalmazottja végezi el, saját nevének feltüntetésével. E tekintetben az igazságügyi szakértõt a társaság vezetõ tisztségviselõje, tulajdonosa nem utasíthatja, továbbá a Javaslat részletes összeférhetetlenségi szabályokat állapít meg.

A társaság fõtevékenysége az igazságügyi szakértõi tevékenység, de folytathat más gazdasági tevékenységet is. A társaság köteles azonban a hatósági kirendelésnek eleget tenni. A társaság csak akkor kerülhet bejegyzésre a névjegyzékbe, ha a szavazati jog többségével igazságügyi szakértõk rendelkeznek, és vezetõ tisztségviselõi között is többségben vannak az igazságügyi szakértõk.

A névjegyzékbe vétel iránti kérelmet az igazságügy-miniszterhez kell benyújtani, akinek döntésével szemben az önálló szakértõ számára is nyitva álló lehetõséggel azonos jogorvoslat biztosított. (5.§)

A társaság részére nincsen szükség külön alapítási engedélyre, mivel a szakértõi tevékenység elvileg a szabadpiacon is értékesíthetõ, így nem fûzõdik ahhoz érdek, hogy a létrejövõ társaságok száma ellenõrzés alatt álljon. Ugyanakkor e szervezeteket - ugyanúgy ahogy a szakértõket -, az igazságügy-miniszter a névjegyzékben nyilvántartja.

A Javaslat meghatározza a gazdasági társaság névjegyzékben nyilvántartott adatait, és a bejegyzésre vonatkozó szabályokkal összhangban rögzíti a névjegyzékbõl való törlés okait.

Az igazságügyi szakértõi intézmények

Költségvetési szervként az igazságügyi szakértõi intézetek alapfeladata, hogy az állam ellátási-szolgáltatási kötelezettsége körében gondoskodjanak arról, hogy ha a bíróság vagy más hatóság hivatalból rendel el - különleges szakértelmet igénylõ kérdésekben - bizonyítást, illetve, ha a fél terjeszt elõ bizonyítási indítványt olyan ügyben, ahol a bizonyítás hivatalból történõ elrendelésének is helye lenne, úgy a szakkérdés megválaszolására alkalmas szakvélemény ésszerû idõn belül, megfelelõ színvonalon elkészüljön. Jelenleg az Igazságügyi Szakértõi Intézetek Hivatala az egyetlen önálló központi költségvetési szerv, az államháztartás mûködési rendjérõl szóló többször módosított 217/1998. (XII.30.) Korm. rendeletben szabályozottak szerint. A szakértõi intézetek a Hivatal szervezeti egységeiként szerepelnek. (A 2/2201.(IK.3.) IM utasítás szerint.)

A költségvetésbõl finanszírozott szakértõi intézetek fenntartása garanciális jelentõségû, azonban nem jelenti azt, hogy a hivatkozott eljárásokban történõ kirendelések során az intézetek bármilyen elõnyt élveznének a többi szakértõvel szemben. A bíróság jogosult bármely bejegyzett szakértõ kirendelésére, azonban arra az esetre, ha megfelelõ szakértõ nem áll rendelkezésre, az állam feladata biztosítani, hogy a megalapozott ítélet minél elõbbi megszületése érdekében a szakértõi bizonyítás lefolytatható legyen.

Az intézet illetve szervezeti egysége költségvetési szerv, így alapfeladata ellátása során nem törekszik nyereségre. A szakértõi intézetek kirendelése ugyanolyan kifizetési kötelezettséggel jár a bíróság (hatóság) számára, mintha önálló, vagy társasági formában mûködõ szakértõt rendelt volna ki. Az igazságügyi szakértõi intézetek alapfeladatukon kívül egyéb igazságügyi szakértõi tevékenységet csak abban az esetben végezhetnek, ha az az ellátási kötelezettségüket nem veszélyezteti, azonban ez a tevékenység kirendelés vagy megbízás alapján egyaránt történhet. Az intézetek a szakértõi tevékenységen kívüli vállalkozási tevékenységet nem folytathatnak.

Jelenleg a büntetõ ügyekben történõ kirendeléseket az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó intézetek csak részben látják el, ezért a továbbiakban is szükség van a meglévõ, nem az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó intézetek igazságügyi szakértõinek tevékenységére.

A Belügyminisztérium felügyelete alá tartozó igazságügyi szakértõi intézettel, az ORFK Bûnügyi Szakértõi és Kutató Intézettel (BSzKI), valamint a hivatásos állományban lévõ igazságügyi szakértõkkel kapcsolatosan ki kell elemelni, hogy a rájuk vonatkozó összeférhetetlenségi és egyéb szabályokat alapvetõen a büntetõeljárási törvény és a hozzá kapcsolódó jogszabályok tartalmazzák.

A nyomozóhatóságnál hivatásos állományban lévõ igazságügyi szakértõk (pl. rendõrorvosok) büntetõeljárásban történõ kirendelésének és az ezzel kapcsolatos összeférhetetlenségi szabályoknak a rögzítése a büntetõeljárásról szóló törvény keretei között történik.

A BSzKI-ra, mint szakértõi intézetre a Javaslatnak az intézetekre vonatkozó szabályait kell majd alkalmazni, figyelemmel arra, hogy a Javaslat értelmében csak az igazságügy-miniszter által alapított intézetek tekinthetõk igazságügyi szakértõi intézménynek. Tekintettel azonban arra, hogy a BSzKI szakértõi jelenleg közalkalmazottak, jövedelmük jelentõsen elmarad az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó intézetek igazságügyi szakértõinek javadalmazásától. Erre figyelemmel az intézet dolgozóinak jövedelmét a Javaslat hatályba lépésével egyidejûleg megfelelõen rendezni kell.

A szakértõi intézmény alkalmazásában álló szakértõ a szakvéleményt az intézmény nevében, annak bélyegzõjével, de ugyanakkor saját neve feltûntetésével adja. A bíróság (hatóság) az intézményt rendeli ki a szakvélemény elkészítésére, az eljáró szakértõt az intézmény vezetõje jelöli ki, a kizárási okok pedig mind a szakértõre, mind az intézmény vezetõjére vonatkoznak. Ennek megfelelõen a szakvélemény adásával kapcsolatban felmerülõ felelõsségi kérdések az általános szabályok szerint alakulnak. Harmadik személy irányában felmerülõ kártérítési felelõsség az intézetet terheli, míg az ügyben eljárt szakértõ felelõssége a munkajog szabályai szerint alakul. Az esetleges büntetõjogi felelõsség a hatályos szabályok szerint csak személyhez kötõdhet.

A szakértõjelölt és a segédszemélyzet

A 31.§-hoz

A szakvélemény elkészítésével összefüggõ technikai jellegû feladatok elvégzése érdekében a Javaslat feljogosítja az igazságügyi szakértõt segédszemélyzet igénybe vételére.

Az igazságügyi szakértõi tevékenység folytatáshoz szükséges szakmai gyakorlat szakértõjelöltként is megszerezhetõ. A szakértõjelölt önállóan nem járhat el, de az igazságügyi szakértõ szakmai felügyelete mellett részt vehet a szakvélemény elkészítésében. A szakértõjelöltekrõl a Kamara nyilvántartást vezet.

Záró és átmeneti rendelkezések

A Javaslat felhatalmazza az igazságügy-minisztert a szakértõi törvény végrehajtásához szükséges rendeletek megalkotására. A jelenleg hatályban lévõ rendeletek átfogó felülvizsgálata mellett szükséges a rendeletek szabályozási tárgykörének kiegészítése is. Jelenleg önálló igazságügy-miniszteri rendelet rendelkezik a szakértõi mûködésérõl, a szakértõk díjazásáról és a szakértõi igazolványról. A fentieken túlmenõen rendeleti szintû szabályozás készül a szakértõk képzésérõl és továbbképzésérõl, a szakértõk által vezetendõ nyilvántartásról, a szakértõk tevékenységének vizsgálatáról, valamint a névjegyzék vezetésének részletes szabályairól.

A szakminisztériumokat felhatalmazza a Javaslat arra, hogy a szakmai gyakorlat szakirányú jellegére vonatkozó igazolás kiadásának eljárási rendjét rendeletben szabályozza.

A Javaslat felhatalmazza az igazságügy-minisztert, hogy 2004. január 1-ig felülvizsgálja a névjegyzékben szereplõ igazságügyi szakértõk névjegyzékbe vétele feltételeinek fennállását, és az igazságügyi szakértõk szakterületét az igazságügy-miniszter erre vonatkozó rendeletében foglaltaknak megfelelõen módosítsa. Az új törvény hatálybalépésével ugyanis jelentõsen módosulnak a szakértõi névjegyzékbe vétel szabályai és szigorodnak a bejegyzéshez szükséges szakmai feltételek is. Ha a vizsgálat szerint az igazságügyi szakértõvé válás feltételei a hatályos jogszabályok szerint is fennállnak, az igazságügyi szakértõt úgy kell tekinteni, mint akit az igazságügy-miniszter e törvény rendelkezéseinek alkalmazásával 2003. január 1-jén vett fel a névjegyzékbe.

Ha a vizsgálat eredménye szerint az igazságügyi szakértõvé válás feltételei a hatályos jogszabályok szerint nem állnak fenn, az igazságügy-miniszter az igazságügyi szakértõt a névjegyzékbõl törli. Ez alól kivételt jelent az az eset, ha a bejegyzett szakértõ azért nem felel meg a törvény elõírásainak, mert a szükséges képzettséggel nem rendelkezik. Ebben az esetben a szakértõ e törvény hatályba lépésétõl számított két éven belül köteles igazolni, hogy az igazságügyi szakértõi tevékenység folytatásához szükséges képesítést megszerezte, illetve azt, hogy az igazságügyi szakértõi tevékenység folytatásához szükséges végzettség megszerzése érdekében elengedhetetlen képzésben részt vesz. Az igazságügy-miniszter csak akkor törli az igazságügyi szakértõt a névjegyzékbõl, ha a megadott határidõn belül a képzésben való részvételét nem igazolta, vagy igazolta, de a végzettség megszerzéséhez szükséges idõ elteltével a végzettséget nem szerezte meg.

A Javaslat hatályon kívül helyezi az igazságügyi szakértõkre vonatkozó hatályos jogszabályok jelentõs részét, a többi között az igazságügyi szakértõkrõl szóló 53/1993. (IV. 2.) Korm. rendeletet, az igazságügyi szakértõk díjazásáról szóló 3/1986. (II. 21.) IM rendeletet, az igazságügyi szakértõkrõl szóló 2/1988. (V. 19.) IM rendeletet, az igazságügyi szakértõk igazolványáról szóló 10/1994. (VIII. 5.) IM rendeletet, és a szakértõi vélemények felülvizsgálatára jogosult testületekrõl szóló ágazati jogszabályokat. Az igazságügyi szakértõkre vonatkozó jogszabályok fennmaradó részét az új részletszabályok megalkotásával egyidejûleg alacsonyabb szintû jogszabályok fogják hatályon kívül helyezni.

Az igazságügyi szakértõi kamaráról szóló 1995. évi CXIV. törvény módosítása

A Javaslat módosítja az igazságügyi szakértõi kamaráról szóló törvény egyes rendelkezéseit is.

A Javaslattal módosulnak azok a szakaszok, amelyek a szakértõ kamarai tagságának megszûnését szabályozzák. A módosító rendelkezésekkel a jelenleginél pontosabban kerülnek meghatározásra azok az esetek, amikor az igazságügyi szakértõ kamarai tagságát - és ezzel igazságügyi szakértõi tevékenységét is - fel kell függeszteni. Az igazságügyi szakértõ kamarai tagságát az új rendelkezések szerint ugyanis akkor is fel kell függeszteni, ha késedelmére vonatkozóan két éven belül a névjegyzékbe öt hatósági bejelentés érkezik. A felfüggesztés egy évig tart, ez alatt a szakértõ újabb kirendeléseket nem kaphat. Amennyiben újabb késedelme miatt másodszor is helye lenne a szakértõ felfüggesztésének, a kamara kizáró határozatot hoz.

A törvény módosításával bõvül a területi elnökség döntési jogköre azzal, hogy az elnökség határozatát - a törvényben elõírt keretek között - kiegészítheti, vagy módosíthatja. Ezzel elkerülhetõvé válik, hogy a határozatot - akár kisebb eljárásjogi hibák miatt is - az Igazságügyi Minisztériumnak törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva kelljen hatályon kívül helyeznie.

A törvényjavaslat értelmében a szakértõi névjegyzékbe történõ felvételi kérelmet a területi kamarákhoz kell benyújtani, a területi kamara gyûjti össze és vizsgálja meg elõzetesen a bejegyzéshez szükséges okiratokat. A területi kamarák új feladatának megfelelõen a kamarák szervezete új bizottsággal, a felvételi bizottsággal egészül ki.

Az etikai eljárás szabályainak módosításával bõvül az etikai vétségek és az eljárás kezdeményezésére jogosultak köre. A hatályos szabályozás szerint az etikai eljárás kezdeményezésére kizárólag a területi vagy az országos kamara elnökének vagy elnökségének van joga. Amennyiben az etikai eljárás megindítását a kamara elnöke vagy elnöksége megtagadta, annak lefolytatását sem a panaszos, sem az Igazságügyi Minisztérium nem kezdeményezheti. Annak érdekében, hogy az állampolgárok ezzel kapcsolatos jogai ne sérüljenek, a Javaslat kibõvíti a kezdeményezésre jogosultak körét azzal, hogy a panaszos kérheti az etikai eljárás megindítását. Amennyiben a kamara az eljárást nem indítja meg, a panaszost megilleti a fellebbezés joga, végsõ esetben pedig a bírósághoz is fordulhat.

A gyakorlatban értelmezési probléma merült fel a Pp. kötelezõ jogi képviseletrõl szóló 73/A.§-ának alkalmazásával kapcsolatban, ugyanis vitatott volt, hogy a kötelezõ jogi képviselet vonatkozik-e a költségmentesség, illetve a pártfogó ügyvéd kirendelése iránti igényt elõterjesztõ félre. A módosítás egyértelmûvé teszi, hogy a kötelezõ jogi képviselet ellenére is jogi képviselõ nélkül járhat el a költségmentesség, illetve a pártfogó ügyvéd kirendelése iránti igényt elõterjesztõ fél.

A költségmentesség szabályainak módosítása körében, a Javaslat változatlanul hagyja a Pp. 76.§-ának a költségek elõlegezésére vonatkozó általános szabályát. Fõszabály szerint, a költségek elõlegezésére továbbra is a bizonyító fél köteles. A jogérvényesítés elõsegítését szolgálja az a rendelkezés, amely a természetes személy fél jövedelmi, vagyoni viszonyaira, illetve a jogi személy fél vagyoni viszonyaira tekintettel lehetõvé teszi, hogy a bíróság a felet a bizonyítással felmerülõ egyes költségek elõlegezése alól mentesítse. Ebben az esetben a költséget az állam elõlegezi, azonban a per befejeztével azt a pervesztes félnek viselnie kell. Ez alól egyetlen szûk körû kivételt enged a törvény a pervesztes természetes személy fél számára, arra az esetre, ha a per kártérítésre irányul, vagy egyéb olyan követelés iránt folyik, amelynek összegszerû megállapítása bírói mérlegeléstõl függ, és a bíróság a követelt összegnél kevesebbet ítélt meg, de a követelt összeg nem tekinthetõ nyilvánvalóan túlzottnak. Ebben az esetben a fentiek szerint elõlegezett költséget az állam viseli. (Pp. 81.§) Az elõlegezés alóli mentesítés megítélésének szempontjait miniszteri rendelet határozza meg.

Megszûnik az a kivételes lehetõség, mely szerint a bizonyítás költségeinek elõlegezésére a bíróság a fél ellenfelét is kötelezheti.

Hosszas jogértelmezési problémának vet véget az a rendelkezés, amely egyértelmûvé teszi, hogy személyes költségmentességet csak a természetes személy fél kaphat. (Pp. 84.§) A törvény korábban nem zárta ki a jogi személy költségmentességben részesítését, azonban annak pozitív feltételeit nem határozta meg. A szabályozás egyértelmûvé teszi, hogy a jogi személyt vagyoni viszonyai alapján a bíróság a bizonyítással járó egyes költségek elõlegezése alól mentesítheti (Pp. 76.§), azonban személyes költségmentesség a javára nem ítélhetõ meg.

A bíróság mérlegelési szabadságának bõvítésével jár az a módosítás, amely a részleges költségmentesség intézményét vezeti be. Ez a rendelkezés lehetõvé teszi az eljáró tanács számára, hogy indokolt esetben a felet a költségek 50, illetve 75 százaléka alól mentesítse. Ennek részletes feltételeit az igazságügy-miniszter rendeletben határozza meg. (Pp. 84.§)

Lényeges, garanciális jelentõségû változás, hogy a személyes és tárgyi költségmentesség alapvetõ feltételei a törvényben kerülnek meghatározásra. Az igazságügyi szakértõi tevékenység újraszabályozásával a szakértõi bizonyítás közvetlen költségei nõhetnek. A Javaslat biztosítja, hogy ez a költségnövekedés ne akadályozza, illetve ne zárja ki az állampolgárok jogérvényesítési lehetõségét. A személyes költségmentesség megítélésének kötelezõ esetei nem változnak, azonban ha a bíróság úgy ítéli meg, hogy a fél nem képes az eljárással járó anyagi terheket viselni, illetve az reá nézve aránytalan megterhelést jelent, úgy azok alól részben vagy egészben mentesítse. (Pp. 84.§) Ez a korábbi szabályozás által biztosított kivételes lehetõséghez képest, - mely szerint a bíróság akkor részesíthette személyes költségmentességben a felet, ha körülményeibõl megállapítható, hogy létfenntartása veszélyeztetett, - jelentõs bõvülést jelent.

A költségmentesség intézményének fontos eleme a pártfogó ügyvédhez való jog. A Javaslat rögzíti, hogy kötelezõ jogi képviselet esetében, a pártfogó ügyvédhez való jog a költségmentesség engedélyezésekor annak automatikusan részét képezi. (Pp. 87.§)

A jogalkalmazás során felmerült problémákra tekintettel írja elõ a Javaslat, hogy ha nemzetközi szerzõdés vagy viszonosság alapján külföldi állam a magyar félnek a magyar jogszabályban foglaltaknál nagyobb perköltség-kedvezményt biztosít, a hazai bíróság elõtti eljárásban a külföldi fél számára a külföldi állam által nyújtott kedvezményt kell biztosítani. (Pp. 85.§)

A 37.§-hoz

A Javaslat azzal egészíti ki a rövid úton való idézés szabályait (Pp. 96.§ (3) bek.), hogy annak telefonon, tárgyaláson szóban, küldönc útján történõ és elektronikus levél útján is helye van. Kiemelendõ, hogy ez a rendelkezés nem kapcsolódik az elektronikus iratra vonatkozó szabályozáshoz, az idézés ilyen módját az iratokon fel kell tüntetni.

A Javaslat úgy egészíti ki a Pp. 104.§ (2) bekezdését, hogy a fél mellett a szakértõ számára is lehetõvé teszi a megállapított határidõ egyszeri meghosszabbításának kérelmezését, azonban ezt a szakértõnek a határidõ lejárta elõtt kell kérnie. Ha a szakértõ ezt nem, vagy késedelmesen teszi meg, a bíróság a Pp. új 185.§ (2) bekezdésében meghatározott jogkövetkezményt köteles alkalmazni, azaz a szakértõ díját a késedelem minden napja után 1 százalékkal csökkenti.

A szakértõk kirendelésével és a szakvélemény elkészítésével kapcsolatban gyakori problémaként jelentkezik a szakértõi díjak kifizetésének kérdése, amely az eljárás félbeszakadása miatt hónapokig, évekig elhúzódhat. Ezen probléma megoldása érdekében a Pp. elõírja az eljáró bíróság számára, hogy a tanúdíjat, szakértõi díjat megállapító jogerõs végzés alapján, a díj letétbe helyezett összegét a bíróság az eljárás félbeszakadásának tartama alatt is köteles kifizetni. (Pp. 112.§ (3) bek.)

Úgyszintén a félbeszakadással kapcsolatos érdeksérelmek orvoslását szolgálja az a rendelkezés, amely a Pp. 111.§ (5) bekezdését módosítja úgy, hogy lehetõvé teszi ügygondnok kirendelését, és az eljárás folytatását nem csak a fél, hanem a perben részt vevõ más személy méltányos érdekeinek sérelme esetén is.

A szakértõkre vonatkozó szabályokkal összhangban, a polgári eljárás szabályai is lehetõvé teszik, hogy a bíróság az önálló szakértõk, és szakértõi intézmények mellett, igazságügyi szakértõi tevékenységet végzõ gazdasági társaságot és állami szervet is kirendeljen. (Pp. 177.§) Ennek megfelelõen módosulnak a szakértõ kizárására vonatkozó szabályok, amelyek biztosítják, hogy önálló szakértõként ne járhasson el azon gazdasági társaság tagja vagy alkalmazottja, illetve azon szakértõi intézmény alkalmazottja, amely az ügyben korábban már eljárt. Ugyanez vonatkozik arra a gazdasági társaságra és szakértõi intézményre is, amelynek tagját vagy alkalmazottját önálló szakértõként már korábban kirendelték az ügyben. (Pp. 178.§)

A Javaslat a hatályos szabályok által rögzített eljárás fenntartása mellett, a kirendelendõ szakértõ megválasztásának új módszerét vezeti be. (Pp. 177.§ (3) bek.) Mivel a Pp. alapelve szerint a bizonyítás a feleket terheli, továbbá a szakértõk által biztosított szolgáltatások között nagy eltérés mutatkozhat, indokolt a feleknek nagyobb szerepet biztosítani a szakértõk kiválasztásában. A bíróság által választott szakértõ kirendelésének alternatívájaként rögzíti a törvény, hogy amennyiben az eljárás megindításakor - a fél véleménye szerint - elõre látható, hogy az ügyben szakértõ kirendelésére lesz szükség, úgy a felperes jogosult arra, hogy a keresetlevélben öt - általa név szerint megjelölt - szakértõ kirendelését indítványozza. A bíróság a keresetlevelet azzal küldi meg az alperesnek, hogy ellenkérelmében nyilatkozzon arról, hogy a megjelölt szakértõk közül melyik kirendelését fogadja el. Amennyiben a közösen választott szakértõ kirendelésének jogszabályi akadálya nincs, és a bíróság szakértõ kirendelését indokoltnak tartja, úgy a választott szakértõt az ügyben kirendeli. Ellenkérelmében, hasonló feltételek mellett, az alperes is indítványozhatja szakértõ kirendelését. Kiemelendõ, hogy ez a megoldás csak a felek konszenzusán alapulhat, így ha az indítványozó által megjelölt szakértõk közül a választásra jogosult fél nem kíván választani, úgy a kirendelendõ szakértõ személyérõl az eljáró bíróság dönt.

A fentiekhez hasonló módon lehet szakértõt kirendelni akkor, ha a szakértõi vélemény szükségessége az eljárás késõbbi szakaszában merül fel, de ha a felek nem kívánnak a szakértõ személyére indítványt tenni, úgy azt a felek kérelmére, a névjegyzék alapján a bíróság is kirendelheti. Amennyiben a felek más módon meg tudnak egyezni a szakértõ személyében, úgy annak elsõbbséget kell biztosítani. A bíróság szerepe ebben az esetben is a jóváhagyásra és a kirendelésre szorítkozik.

A fél által megbízott szakértõre, és az általa készített szakvéleményre a törvény a tanúvallomásra vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni. (Pp. 177.§ (9) bek.)

A Javaslat a gyakorlatnak megfelelõen fõszabállyá teszi a szakértõ írásban történõ kirendelését. Szükség esetén a bíróság továbbra is megidézheti a szakértõt, amennyiben a kirendelés érdekében, vagy más okból szükségesnek tartja. (Pp. 180.§)

Az eljárás elhúzódásának megakadályozása érdekében gazdasági társaság, vagy szakértõi intézmény kirendelése esetén, a társaság, illetve az intézmény a kirendelõ végzés kézhezvételétõl számított 8 napon belül köteles a bíróságnak és a feleknek bejelenteni, hogy az ügyben a társaság melyik tagja vagy alkalmazottja, illetve az intézmény melyik alkalmazottja jár el. (Pp. 180.§ (4) bek.)

Az eljárás ésszerû idõn belül történõ befejezése érdekében a Javaslat objektív szankciót állapít meg a szakvélemény késedelmes elõterjesztése esetére. Az eljáró bíróság annak a szakértõnek a munkadíját, aki a véleménynyilvánítással alapos ok nélkül késlekedik és a véleménynyilvánításra nyitva álló határidõ alatt a határidõ meghosszabbítását nem kéri (Pp. 104. §), illetve a meghosszabbított határidõ alatt sem nyilvánít véleményt, a határidõ lejártát követõ naptól kezdve naponta egy százalékkal csökkenti.

A polgári eljárás csak abban az esetben fejezhetõ be ésszerû idõn belül, ha résztvevõi idõben gyakorolják perbeli jogaikat, és tesznek eleget perbeli kötelezettségeiknek. A Pp., illetve módosításai már korábban is számos negatív következményt fûztek a fél rosszhiszemû magatartásához, azonban a perben részt vevõ más személyek cselekményei sem maradhatnak figyelmen kívül. Éppen ezért, a Javaslat a szakértõ késedelme esetén a fenti objektív szankciót állapítja meg. Ugyanakkor a törvény azt is lehetõvé teszi, hogy a szakértõ késedelmét alapos okkal kimentse. Ebben az esetben a vele szemben tett intézkedést hatályon kívül kell helyezni. (Pp. 185.§)

A szakértõi díjak kifizetését könnyítik meg a Pp. 187.§-ának módosuló rendelkezései. A bíróság - a szakvélemény beérkeztét, illetve a szakértõ meghallgatása esetében a meghallgatását követõ legkésõbb 30 napon belül - a szakértõ által benyújtott díjjegyzék alapján állapítja meg végzéssel a díjat, amely végzés ellen fellebbezésnek van helye. A végzés jogerõre emelkedését követõen a szakértõ által benyújtott számla alapján, a bíróság 8 napon belül köteles kifizetni a szakértõi díj letéttel fedezett részét. Ha a szakértõ számla kibocsátására nem köteles, úgy a kifizetés átvételi elismervény ellenében történik.

A Javaslat egyik központi eleme, hogy egységesen kívánja szabályozni az igazságügyi szakértõi tevékenységet. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy az igazságügyi szakértõkre vonatkozó egyéb jogalkotási felhatalmazások hatályon kívül helyezésre kerüljenek.