DR. ANDRÁSFALVY BERTALAN mûvelõdési és közoktatási miniszter: Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársam! Az interpelláció szónoki kérdést intézett hozzám. Nagyon egyszerû erre a válasz. A demokráciákban megválasztott kormány az egész ország kormánya, ebbõl következik, hogy minden minisztere az egész ország minisztere, s ez pedig 10 millió 335 ezer 642, de lehet, hogy 641. (Taps a jobb oldalon.) De a kérdés mélyén elvi kérdés lapul. Szeretnék erre kitérni. Én el tudom képzelni azt, hogy egy kormányban, mint ahogy a Parlamentben is, különbözõ világnézetû emberek dolgoznak, ha azok a demokrácia szabályait betartják, és tiszteletben tartják a mások véleményét. Kedves képviselõtársam értesült, nem volt ott az elõadáson, hanem az objektivitásáról nem éppen híres sajtó egyik képviselõjének híradása alapján döntött, és fölmérte az én világnézeti pozíciómat, amit megkérdõjelezett. Az õ megítélése szerint ezért alkalmatlan vagyok miniszternek. Ki a liberális? Aki elfogadja másoknak a másként gondolkodását, akár a kormányon belül, vagy pedig az, aki kétségbe vonja egy legitim kormány miniszterét, ha nincs azon az állásponton és világnézeten, amin õ van? (Taps a jobb oldalon.) Én a demokráciát védem, amikor azt mondom, hogy tisztelem a másik felfogását, az önét is. De egy szabadelvû párt nem tehet tanúságot ilyen diktatórikus törekvésekrõl. (Taps a jobb oldalon.) Egyébként úgy gondolom, hogy egy beszédre akkor lehet válaszolni, ha azt valaki hallotta, és nem hallomásból. Szívesen álltam volna rendelkezésére ennek a kérdésnek a tisztázására, ahogy felajánlottam a Szabad Demokrata Párt vezetõinek, hogy bármilyen elvi tisztázásra kész vagyok vitába szállni. Talán nem a vita a fontos, hanem a kérdés, nem a tisztázás. A kérdést bevezetõ néhány gondolatról is hadd szóljak. Néhány olyan kifejezést is találtam itt, amit nem használtam. A leleményes harmadkézbõl, negyedkézbõl értesült újságírótól vehette át kedves képviselõtársam. Én szembenézek azzal, akivel vitatkozom, és hogy ha arra kerül sor, tõle is el fogom kérni a megfelelõ szöveget; szívesen álltam volna rendelkezésére. De ebben van két kitétel, amit kifogásolt. Itt azonban nem tudom, hogy a választ hogyan adjam, mert itt a szavak is mást jelentenek, mint eredeti értelemben. (14.50) Mert nem tételezem fel, hogy a gyöngyszem és a remeklés õszinte volt. És ugyanígy a többi szavaknál sem tudom, hogy mit értsek rajta. A féktelen liberalizmusról csak annyit, hogy a liberalizmus, a szabadságeszme a francia forradalom óta az európai kultúra vívmánya és értéke. Féktelenné akkor válik, ha nem tiszteli a másik szabadságjogát, és ez a fék, nem autófékrõl van szó, hanem az a zabolátlan lóhoz hasonló, akit nem fékeznek meg, és nem veszi tekintetbe másnak a szabadságjogát. (Taps a jobb oldalon.) Nem tudom, most a féktelen liberalizmussal egyetért, hogy ezt vallja, vagy pedig egyetért velem, hogy én ezt támadom és ezt nem fogadom el demokratikus elvnek? Nem derül ki a kérdésbõl. Az antitradicionalizmusról pedig annyit szeretnék csak mondani, hogy franciák voltak ott, és a fordítás megkönnyítésére használtam ezt a nyakatekert szót. Ebben pedig minden benne van, ami a hagyomány eltagadását, lenézését, elvetését jelenti. Hogy voltak ilyen irányzatok Európában, azt, azt hiszem, mindenki elismeri. De nem hiszem, hogy ön, kedves képviselõtársam is antitradicionalista lenne a szó teljes értelmében, hiszen Ráday képviselõtársa az építészeti hagyományok megmentéséért küzd. És folytathatnám, hogy mennyire fontos önöknek is a nemzeti hagyományok védelme. Antitradicionalizmus tehát az, amelyik mindenfajta tradíciót tagad, mert azt mondja, hogy az új, a forradalmi az a jó csak. Végül hadd tegyem hozzá, hogy úgy érzem, ez az interpelláció stílusában és tárgyában sem méltó a Parlamenthez. Én válaszoltam, mert a Parlament kötelez rá. Az a kérésem képviselõtársamhoz, hogy õ is tartsa tiszteletben a Parlament szabályait, és válaszomra a viszonválaszában újabb kérdéseket ne tegyen fel, mert arra nincs jogom és módom válaszolni. Köszönöm szépen. (Nagy taps a jobb oldalon.)